Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Rézbányay József: A kereszténység hatása a jog fejlődésére

— 831 —

— jóllehet sok század után — meg is szüntette, bár itt-ott még napjainkban is mutatkoznak némi nyomai a régi állapotoknak.

A rabszolga teljes jognélküliség állapotában van,1 nem jogképes alany, nem személy, hanem dolog,1 2 3 helyzetén nem változtat, ha vájjon más birtokában van-e, vagy uratlan.8 Az úr szolgájáról tetszése szerint rendelkezhetik, mint vágyó- nának bármely tárgyáról.

1. A római jog e szigorú, pogány következetességgel és embertelenséggel foganatosított rendeletéit a keresztény csá- szárok enyhítették, a szolgáknak többféle oltalmat nyújtván uraik embertelen bánásmódja ellenében. Kötelességévé tették e rendelkezések a praefeetus urbi-nak, hogy kemény bánás- mód, durvaság, kiéheztetés esetén, nemkülönben erkölcstelen- ség, prostitutio ellenében, uraikkal szemben a rabszolgákat védelmükbe fogadják.4 In specie a jus vitae et necis mind- inkább veszített erejéből a keresztény világnézet hatása alatt, később egészen elhalványult és nem sokára teljesen el is tűnt.

2. A rabszolganőtől született már természettől rabszol- gaságra volt kárhoztatva 5 és némely politikai vagy erkölcsi botlások azt vonták magok után, hogy az illető emberi és polgári szabadságát elveszítette. Emberségesebb álláspontra vall a «jus postliminii»6 és a «lex Cornelia» fietióját megen- gedö rendelkezés.7

3. A régi jus civile alapján bizonyos büntetések és elítél- tetősek is a rabszolgaság állapotát vonták magok után, mint a census megtagadása, a katonáskodás elöl menekvés a «trans Tiberni» való eladatást; a fizetésre képtelen adósra hasonló sors várt.8 — A kereszténység mindezt száműzte a szokásból.

1 Gai. I. §§ 52—54. Tit. I. de jure personaram. — Dig. Tit. de statu hominum. — L. 3. §. 1. D. de cap. minutis.

2 Bozóky 54. § (Ulp. fragre. XtX. i.)

3 § 5. I. h. t.

4 L. I. § 8. D. de off. praef. urbi.

6 § 4. I. de jure personarum.

6 L. 19. de captiv. — L. 5. § 1. cod.

7 L. 12. Dig. qui test. facéré.

8 Cic. pro Caecina. XXIV. 103 tanúsága szerint. — Ulp. fragm. XI. 11.