Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Kiss János: Ázsia világossága és a világ világossága
- «■״״ך־״־.ppp״*5—- ■ 322 — lalja össze sz. Ágoston, midőn így ír: «Oh. szent vallásom, te a gyermekeket gyermetegen, az ifjakat erősebb módon, az öregeket enyhén neveled és tanítod, a mint kinek-kinek mind testi, mind lelki kora és állapota hozza magával. Te a nőt férjének nem a végből veted alá tiszta és Ilii engedelmesség- gél, hogy testi vágyát kielégítse, hanem hogy gyermekeket nemzzen s társas családi életet éljen. A férjet nem azért kö- töd össze nejével, hogy a gyengébb nemmel játékot űzzön, hanem hogy őszinte szeretettel vezesse a családot. A gyér- meket a szabad szolgaság bizonyos nemével rendeled szülei- nek hatalma alá s a szülök uralkodását gyermekeik felett kegyességgel enyhíted .... Te a polgárokat polgártársaikkal, a nemzeteket más nemzetekkel, szóval minden embert nem- csak társas együttlétben, hanem testvéries ölelkezésben egye- sitesz, emlékeztetvén mindannyit a közös első szülőkre. A királyoknak megparancsolod, hogy népeik boldogításán fára- dozzanak, a népeket pedig inted, hogy engedelmeskedjenek fejedelmeiknek. Sürgetve tanítod, kiket illet tisztelet, kiket ragaszkodás, kiket tekintet, kiket félelem, kiket vigasztalás, kiket intés, kiket fegyelem, kiket feddés, kiket büntetés; s e közben hirdeted, hogy nem illet meg mindenkit minden, de mégis, mindenkit szeretet és senkit igazságtalanság.1» Ellenben a buddhismus fö elvei értelmében e földi élet- nek semmi értéket- sem tulajdonít s attól minél előbb meg- szabadulni vágy mint teljesen rossztól, csak azért, hogy mi- nél hamarabb eljusson a Nirvánába, a semmibe. Azért a mun- kát semmibe sem veszi, sőt a buddhismus ideáljával ellenke- zönek tartja; e helyett a tétlen elmélkedést ajánlja, melynek tárgya ismét csak a szenvedés ék a megsemmisülés. A tudó- mányi semmibe sem veszi; e helyett csupán annak mégis- mérését sürgeti, hogy a világ merőben rossz s a megsennni- sülés egyedül kívánatos. A családi életet elvben helyteleníti s csak türöleg engedi meg. A fejedelem és a nép közt levő viszonyt nem rendezi, annak egyedüli kötelessége a budd- hismus pártolása, ennek pedig a buddhismus követése. Sz. Ágoston, De moribus Ecclesiae cath. 30. fej. 63. p.
