Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Kiss János: Ázsia világossága és a világ világossága
- 319 jéböl, de Jézus szent mulasztja és érdemei által s csak így nyerheti el az örök jutalmat. Hasonlítsuk továbbá össze a buddhistikus szeretetet a keresztény szeretettel. Már fennebb jelzém, hogy a buddhista szeretete szilárd alap nélkül szűkölködik, mert tárgya hitvány s a semminél is rosszabb; hogy továbbá ellentétben áll a buddhismus alaptanával, mely az indulatot tiltja; végül hogy terméketlen, nagyszerű müveket nem hoz létre. Ellenben a keresztény felebaráti szeretet alapja a lehető legszilárdabb,, mert Isten szeretetén s az ember természetén és rendelteié- sén alapszik. Szeretnünk kell embertársainkat, mert Isten, a csupa jóság, a legszeretetreméltóbb tökéletesség így akarja; mert minden ember egykép Isten képére és hasonlatosságára van teremtve; minden ember ugyanarra a czélra és pedig Isten boldogító látására van híva, e czélra minden ember Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus által van megváltva, min- den ember Krisztus testvére s majdan minden embernek egy társaságban kell élnie vég nélkül való boldogságban. És vájjon milyen szeretettel kell felebarátainkat szeret- nünk? Olyannal, a milyennel magunkat szeretjük. Olyannal, mely szívünket áthatja s külső cselekedetekben, jótettekben nyilvánul. Olyannal, mely számtalan jóságnak lesz forrása, mely az embereket mint egy család tagjait köti össze s mely az emberi társas életet megédesíti. Olyannal, mely sz. Pál apostol leírása szerint «türö, kegyes, mely nem irigykedik, nem cselekszik rosszat, nem hivalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat: mely nem örül a hamisságon, hanem az igazságnak örvend, mely mindent elvisel, mindent remél; mely soha meg nem szűnik, ha a nyelvek elnémulnak is, ha a tudomány elenyészik is.»1 Olyannal, mely a szegényeket felsegíti, a mezíteleneket ruházza, a hajléktalanoknak szállást ad, a szó- morúakat vigasztalja, mely kórházakat, szeretetházakat, ár- vaházakat, siketnémák és vakok intézetét, s más ily intéze- teket létesít; mely a gazdag és a szegény közt levő űrt át- hidalja s mely a földet, a jövő boldogság előképévé teszi. 1 Kor. I. 19, 4■—9.
