Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Kiss János: Ázsia világossága és a világ világossága
— 816 — nyugszik. Ez az óriási hiány azután érezhetöleg végig húzó- dik a buddhismus egész rendszerén. Ellenben a kereszténység Istenben látja mindennek, a hitnek, a reménynek, a szeretetnek, az erkölcsnek, a világnak s az embernek forrását, törvényét, éltetőjét, urát. atyját és czélját s róla oly fenséges képet állít elénk, mely a csodá- latnak, a tiszteletnek, a jóra ösztönzésnek és a gyönyörkö- (lésnek kifogyhatatlan forrása. «Ne dicsekedjék a bölcs az ö bölcsességében, sem az erős az ö erősségében, sem a gaz- dag az ö gazdagságában: hanem a ki dicsekedni akar, abban dicsekedjék, hogy ismer engem, és tudja, hogy én vagyok az Úr, ki irgalmasságot cselekszem s ítéletet és igazságot a föl- dön: mert ezek tetszenek nekem, úgymond az llr.»1 Ez első és legszentebb igazsággal karöltve jár a kérész- ténység tana a világ és az ember eredetéről. Mit mondok ? Csak ez az egy tan jár karöltve az Isten létéről és végtelen nagyságáról szóló első igazsággal ? Nem, hanem az egész kereszténység, az összes keresztény tanok; valamint a buddhismus atheismusával együtt járnak a többi buddhista tanok egytől egyig. S azért mondhatjuk, hogy a mennyire felül áll az egy és végtelen fenségü Isten imádása az atheismus felett, annyira felülmúlja a kereszténység Buddha tanát. De maradjunk meg a világ és az ember eredeténél. A kereszténység azt tanítja, hogy a világot, az embert is, Isten teremtette, minden előzetes anyag nélkül, végtelen erejével, saját lényegének utánzására, tehát egészen jól: «Láta Isten mindent, a mit alkotott, és igen jók voltak.» Az embert pedig kiválóan saját képére és hasonlatosságára alkotta Isten, hogy az ember esze öt, az alkotót megismerje s feléje mint czél felé törekedjék. így tehát a kereszténység nem hagyja az embert tudat- lanságban és bizonytalanságban a világ és az ember eredete felöl, hanem ez iránt felvilágosítja a legtökéletesebb tannal. A buddhismus a !élekről sem mer valami tételes tani1 Jerem. 9, 23. 24.
