Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Kiss János: Ázsia világossága és a világ világossága
— 313 — nába. Az még könnyebben érthető, hogy sokszor újra-szü- letett, hiszen telve volt szeretettel, az emberek és minden élő iránt, tehát telve volt szenvedélylyel, a lét forrásával. De hogy a Nirvánába tért, ez csakugyan következetlenség, mert Buddha utolsó léte 80-ik évében nem kevésbbé szerette az embereket, mint előbbi években s elbeszélése szerint előbbi léteiben. Miért nem kívánt ismét újra-születni, hogy ember- társait ezáltal még jobban boldogítsa? Szóval, szigorú következetesség mellett a buddhismus egyik parancsa, a szeretet, meghiúsítaná a buddhista végső czélját, a Nirvánába térést. Nem csoda azért, ha a buddhismus szent-könyveiben számos olyan hely van, mely nemcsak a gyűlöletet, hanem a szeretetet is helyteleníti. így a Dhammapadában olvassuk: «Csak azok vannak bilincsek nélkül, a kik semmit sem sze- retnek és semmit sem gyűlölnek».1 Nem csoda továbbá, ha Oldenberg, a buddhistikus szent- könyvek nagy ismerője, a buddhistikus szeretetröl így nyilat- kozik: «A kik a buddhismust nagyon hasonlónak akarják feltüntetni a kereszténységhez, feltételezik, hogy a buddhista erkölcstan lényegéhez tartozik részvéttel teljes szeretet min- den élő iránt. Van ebben valami igaz, de azt is el kell is- merni, hogy a két erkölcsi elv: a buddhistikus jóakarat és a keresztény szeretet közt lényeges különbség van. A budd- hismus nyelvében nincs is szó, mely kifejezné a keresztény szeretetet költészetét, azét, melyet sz. Pál leír, mely nagyobb a hitnél és a reménynél, mely nélkül az, a ki az angyalok és az emberek minden nyelvét beszélné, pengő érez és zengő czimbalom volna ; a mely dolgokban a keresztény szeretet e költészete a keresztény világban megtestesült, azoknak mása nem található a buddhista világban. Mondhatni, hogy a buddhista erkölcstanban nyilvánuló jóakarat félig tagadó- lagos és csak félig állító s hogy a keresztény szeretet felé közeledik a nélkül, hogy addig eljutna, körülbelül úgy, mint a buddhista Nirvána végtelen távolban áll a kereszténység 1 211. vers.
