Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

lágát. Ha az emberi lélek természetét elfogulatlan (igyelem- mel vizsgáljuk, annak legbenső lényegében gyökerező két alap- irányra találunk: a hit és a tudás után való vágyra; szakaszd el az egyiket a másiktól, mindkettő elhervad, s a tudás bit nél- kül kételylyé és kétségbeeséssé fajul, a hit pedig tudás nél- kül ábrándos rajongás lesz. Mindkettőnek tárgya az igazság s mindegyik bizonyosság az igazságról. Ámde mi az igazság? mi az igaz? igaz az, a mi van, s azt mint ilyent a lélek megismeri; «így határozom én meg, mondja sz. Ágoston, az igazságot, s nem félek, hogy valaki ezen fogalom meghatá- rozását azért ne fogadja el, mert rövid. Igaznak az látszik nekem, a mi van».1 «A tévely pedig ott létezik, a hol véli valaki, hogy van valami, pedig nincs».2 Még tüzetesebben aquinói szent. Tamás: Az igazság alanyilag, úgymond, egyezés az emberi értelem s a való dolog közt, vagyis, ha az értelem által alkotott képzet lm és szabatos ábrázolata a tárgynak, melyre vonatkozik. A bizonyosság pedig nem egyéb, mint értelmünk határozott és szilárd beleegyezése, megnyug- vása valami dologra nézve, vagy mint sz. Tamás kifejti: «az ismerötehetségnek a megismert tárgyhoz szilárd ragasz- kodása; az a bizonyosság, mely kizárja ama két más álla- potot, melyek szellemünkben valamely tárgyra nézve létez- hetnek: a vélekedést és a kételyt.3 Az igazság pedig vagy oly nagy világossággal nyilatkozik, a mely az értelmet bele- egyezésre ragadja, vagy olyannal, mely az értelmet nem kény- szerit! ugyan a beleegyezésre, de elegendő okot szolgáltat neki arra, hogy okosan beleegyezzék. Az előbbi esetben az igazság a nyilvánvalóság fényénél fogva, mely abból értei- műnkre verődik, mintegy rá köti magát szellemünkre úgy. hogy legyözetve a nyilvánvalóság által, mely ez esetben a bizo- nyosság alapja lesz, erősen ragaszkodik ahhoz : ;1 másik eset- a beleegyezés bizonyos lehet ugyan, de nem lesz meg az akarat befolyása nélkül; a miből következik, hogy minden nyilvánvalóság bizonyosságot szerez, de nem minden, a mi

1 Soliloqu. 11, 8.

2 De ver. Rel. c. 36.

3 Summa 2. 2ae Quaest. 4. art. á.

— 264 —