Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Irodalmi értesítő
24-5 ségére, melyet annak az igaz. jó. szép és Isten után való törekvéséből bizonyít be. a mely törekvések kifelé nyilvánulva a lélek működéseinek külső alakjait: a tudományt, az erényt, a művészetet és a vallást alkotják. (I. 59—61.). A tétel felállítása után mindenütt először a tudomány- .hoz fordul, hogy az adjon felvilágosítást és kielégítést a kutató- nak : mivel pedig itt felvilágosítás helyett csak tagadást, ki- elégítés helyett csak kételyt talál, meg nem czáfolható érveivel arra kényszeríti a mindent tagadó tudományt, hogy elégtelen- ségét a legfontosabb kérdések magyarázatára beismerje. így pl. a lélekröl beszélvén, felhozza az anyagelviek okoskodását, mely szerint a lélek létezése el nem fogadható, mivel szellemi lény; szellemi lény pedig nem létezhetik, mert ők ilyenről nem tudnak semmit, ilyent nem láttak soha; P. Agostino itt elő- szőr rá mutat arra, hogy az ellenvetés petitio principii, aztán így folytatja: «Wir haben überall nach der Seele gesucht, sagen sie (t. i. az anyagelviek), aber es ist uns niemals geglückt ? In einem anatomischen Laboratorium in einem zerschnittenen Leichnam! Da liegt der Fehler! Sie hatten den leeren Käfig in der Hand, aber der Vogel is entschlüpft u. singt im Walde» (I. 43.). De P. Agostinonak nemcsak bölcseleti képzettségéről tanúskodik az I. kötet majd minden lapja, hanem a többi tudományágakban való jártasságáról is; a természettudomá- nvok. a nemzetgazdaságtan és a költészet mellőzésével egyedül aesthetikai tanulmányait említjük, melyekről a szépség és a művészet fogalmainak kifejezésénél fényes bizonyságot tesz: az anyagelviség aesthetikája pedig a «szépség» és a «művészet» fogalmainak magyarázatát nem adhatja, ép úgy, a mint a sötétség nem adhat világosságot és a halál életet, mert az anyagelviség sírja, nem bölcsője az igazságnak. (I. 63—68.) Ezen sok helyen igen elvont fejtegetések közé a leg- nagyobb ügyességgel sző egyes elbeszéléseket és példákat, melyek előadását élénkké, gyönyörködtetövé és vonzóvá teszik, így pl. a lélek létezésének bebizonyításánál következőleg szól: «Ein gelehrter Physiologe, welcher seinen kleinen Schülern verstendlich machen wolle, dass sie eine Seele und einen
