Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Vucskics Gyula: Három helytelen és három helyes műszó
235 után az idegen szók alkalmazásáról, illetőleg írásáról szól s a tág értelemben vett theologia és a körébe foglalt tudó- mány-szakok magyar elnevezéseit tárgyalta, a másodikban pedig a natura, gratia, meritum és praedestinatio szók által jelzett fogalomcsoport jelölésére szolgáló műszókat ismerteti. Jelen bevezető soraimban elég legyen ez a már megtett kezdeményezésre történt utalás és a szükséges irányító elvek ismételt megjelölése. Nagyon kérem az érdeklődőket és hozzá értöket, szives- kedjenek e rovat czéljának minél tökéletesebb eléréséhez hozzá járulni. Legjobb lesz midjárt, in médiás rés menni s egyes szókat vagy szócsoportokat, illetve fogalomcsoportokat venni tárgyalás alá. Dr. Kiss János. HÁROM HELYTELEN ÉS HÁROM HELYES MŰSZÓ. A «Magyar Állam» egyik múlt deczemberi számában felhívta a figyelmet arra, hogy ne használjuk a gyászjelen- léseken a szokásos «halottak szentségeivel ellátva» kifejezést, mert Krisztus Urunk csak az élők számára szerzett szent- ségeket. Igaza van. De még más szempontból (nem tudok rá helyes szót 1) is rossz e kifejezés. A katekizmus ugyanis megkülönbözteti ugyan az élők és a halottak szentségeit (sacramenta vivorum et mortuorum), de mást ért — legalább részben — alatta, mint a gyászjelentés. Felesleges a «Hit- tudományi F01yóirat»-ban bővebben magyarázni, hogy a catechismus a halottak szentségei alatt azokat érti, melyeket a bűnösök számára szerzett az Üdvözítő, t. i. a keresztséget és a bűnbánat szentségét. De a gyászjelentés legtöbb esetben az Oltáriszentséget és az utolsó kenetet is érti, melyek pedig a kegyelem állapotát már megkívánják. Azt hiszem, ez a rossz kifejezés a német «Sterbesakramenten» helytelen fordítása, mert a Sterbe tulajdonképen a Sterbenden megrövidített 1 1 II. évfolyam, 290. s köv. old.
