Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Fábián János: Egység és változatosság szent-beszédeinkben
íme tehát, a delectatio képezi a vonzó erőt, mely az elmét nem kevésbbé, mint az akaratot, a beszéd czélja felé húzza, ragadja. És ha a költőnek szabad volt így szólni, mond sz. Ágoston, 1 «quanto fortius nos dicere debemus, train homi- nem ad Christum, qui delectatur verdate, delectatur beati- tudine, delectatur iustitia, delectatur sempiterna vita. quod totum Christus est ?» Ha tehát híveinket Krisztushoz akarjuk vezetni, ha a trienti szent zsinat szavai szerint szent beszédeinkkel azt a czélt óhajtjuk elérni, hogy hallgatóink elkerüljék az örök büntetés átkát és elnyerjék a mennyei dicsőség koronáját, legyen gondunk a gyönyörködtetésre, melynek egy hathatós előmozdítóját a beszéd tárgyainak változatosságában mutat- tűk be. Egység és változatosság, egység a hitben, változatosság a beszéd tárgyaiban, mindenkor e két alapelv uralkodjék beszédeinkben, mert így és csakis így lehetünk igaz tanítvá- nyai Krisztus Jézusnak, ki «ugyanaz tegnap és ma, és mind- örökké», 1 2 és csakis így fogjuk teljesíteni isteni Mesterünk és egyházunk parancsát, így fogjuk biztosíthatni beszédünk óhaj- tott sikerét és czélját. Lássuk immár : mikép lehet e két alapelvet a szószéken érvényre juttatnunk. Erre a «mikép»-re három pontban felelünk. 1. Első és legfőbb teendője legyen a hitszónoknak min- den egyházi év elején a hadi-terv elkészítése. Hadi-tervről beszélek, mert a harczoló egyház tagjai mindig csatároznak, s a szószék egy legkiválóbb pontját képezi a csatatérnek: hogyan léphetne tehát ide előre megállapított terv nélkül a pap, a harczoló sereg vezére ? Kitartóan tanulmányozzuk e végből, nemcsak a vasár- és ünnepnapi «Szakaszok»-at. hanem időről-időre az egész szent-misét, sőt a breviáriumot is, szóval, hatoljunk be az egyházi év szellemébe s így 1 Breviárium infra Oct. Pent, feria 4. 2 Zsid. 13, 8. 205 II
