Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Dudek János: Lessing bölcs Náthánja

1(5

es [jessing bölcs Náthánja között; innen Zichy, mint ez iskola tagja, fölötte szükségesnek találta ezt a müvet a magyar iro- dalomba átültetni, annál inkább, mert ebben a műben az indifferentismus, mely az összes létező vallásokból tabula rasát csinált, valami pótlékot vél találni: a szeretet vallását, melynek most már minden előbbi helyett uralkodó vallásnak kell lennie.

Zichy ehhez képest rímekbe szedett Prológgal, meg egy prózában írt utóirattal vezette be a bölcs Náthánt a magyar közönség elé,1 s bennünket is ez a Zichv-féle bölcs Náthán érdekel.

Ha a középkori alkimisták valamelyike feltalálta volna a ■ a bölcsek kövét, találmányához nem írhatott volna különb prológot, mint a milyet Zichy a magyar Náthán elé írt. Eksztatikus lelkesedés ömlik át sorain. Mint a ki hosszú kuta- tás után az embert érdeklő legtöbb dologban—a vallásban— rá talál az igazira s örömében mindenkit ennek a pártjára szeretne meghódítani: úgy van Zichy Lessing e müvével.

Introite, nam et lieic dii sunt!

Szinte magam is felmelegedtem a gyújtó sorokon s Zichy- nek jobb ügyhöz méltó lelkesedéséből megtanultam, mily ékes- szólással árulja nálunk az antikeresztyén iskola tankönyveit!

Száz év előtt, 1779-ben jelent meg a bölcs Náthán : Zichy a mii centenáriumát (1879-ben) annak magyar fordításával vélte legméltóbban megünnepelni; mert nézete szerint kincs rejlik benne, az egész emberiség számára való kincs.

S oh hálátlan emberiség! Száz esztendő alatt sem sajá- tította el e neki szánt kincset. Zichyt, az emberiség legma- gasabb érdekeiért lelkesedő férfiút, elégikus hangulatba hozta ez az állapot, mert az emberek még most sem követik a bölcs Náthán tanait.

A kincs, mit örze pár tudós szobája,

Nagy tömegeknek lett-e már sajátja?

kérdi keserűen Prológjában. Nem lett,—úgy látja Zichy; a nagy

1 Bölcs Náthán. Németből fordította Zichy Antal. Budapest. 1879.