Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Steinberger Ferencz: Az egyház és a modern tudomány
— 190 — Kant bölcseleté nagyott siklott a józan ész egyenes út- járói más nagyfontosságú kérdésekben is. Bámulni lehet a fölött, hogy egy óriási szellem, mint ö, hogyan bonyolódhatott oly végzetes tévedésekbe; s még inkább lehet bámulni a fölött, hogy ö ma, egy század után is hogyan uralkodhatik oly sok szellem fölött bűvölő tekintélylyel. Kant bölcselkedése sokat ártott és sokat használt az emberiségnek, a mint használni és ártani szokott az orkán, a mely elementáris erővel végig zúgva az emberlakta téreken, összedönt, fölforgat mindent, mit emberkéz alkotott, hogy az őrjöngő tombolás megszűnte után a romokból új élet támad- jón s annál szebb alkotások jelöljék az elvonult vihar emlé- két. Kant titáni szelleme belefurakodott a tudomány épüle- tének legmélyébe, hogy óriási erejével feszegesse, szétvesse azon épületköveket, a melyeket a kutató emberi elme eddig nagy szorgalommal egymásra illesztett. «A tiszta ész bírála- tában» tudvalevőleg tüneménynek mondja Kant az egész megismert világot. Maga a világ örökké ismeretlen marad előttünk. Tehát csak kísérteties jelenetek, álomképek lebeg- nek körülöttem, midőn én a világot magam előtt szemlélem. Sőt tovább menve Kant, azt mondja, hogy ez a világot ész- lelő «én» is csak tünemény; szerinte ez a gondolkozó princi- pium is, ez az «én» nem egyéb, mint a levegőben, — dehogy! a semmiségben lebegő képzelődések foglalatja. Hartmann, a modern keresztényellenes böcselkedés szóvivője is gúnyolódik a rendkívüli tudomány nimbuszával föllépett ezen elmélet fölött, midőn így szól: «A kritika az első fokon (a külső világra vonatkozó részében) a világnak eddig hitt objektiv valódiságát egy álmadozónak álmává változtatta; a második fokon (az «én»-re vonatkozva) már az álmadozónak álmát olyan álom- nak veszi, melyet senki sem álmodik ugyan, de mégis csak álom; olyan álom, mely, ha így lehet szólani, maga magát álmodja és a mely egyéb álomképei mellett egy vélt álmodozó- nak a fictióját is álmodja.»1 Mit mondjon már most az egyház a tudomány komoly tógáL. <׳Christlich-päd. Blätter» 1.’ évf. 445. 1.
