Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Steinberger Ferencz: Az egyház és a modern tudomány
gattatni igyekszünk, mutatja, hogy ha az embertől függne a saját cselekvéseire a zsinórmértéket megszabni, bizonyára kényelmesebb .szabályt választana. Nem is a nevelés közölte azt velünk, a mire magunkat lelkiismeretünk által kényszerítve érezzük. Sőt az ellentétben áll nevelésünk előítéleteivel és szokásaival. Ha tehát a lelkiismeretünkben nyilatkozó parancs nem tőlünk származik, sem más ember nem közölte velünk: mi a kötelesség, akkor azt csak egy nagyobb hatalom olthatta természetünkbe, s csak mint az Isten akaratának kifolyása jelentkezhetik értelmünkben. A lelkiismeret tehát bennünk van ugyan, de nem tőlünk van, hanem Isten szava az mibennünk. Azért nem bírjuk azt elhallgattatni. Onnan van a remegés és a nyugtalanság, midőn tiltakozó szava ellen készülünk cselekedni, mert érezzük lelkiismeretünk hangjában, hogy az természetes erőinket meghaladó törvényhozó és párán- csoló hatalommal van fölruházva. A lelkiismeretnek a cselekvésnél elfoglalt további sze- repe is azt mutatja, hogy ezt a tevékenységét sem a maga nevében, hanem Isten helyett teljesíti. Miután ugyanis a lelki- ismeret a tett elkövetése előtt Isten akaratát és kötelességün- két elénk tárta, oldalunk mellé áll, hogy mint tanú meg- figyelje, mikép hajtjuk végre a tettet. Mint megvesztegethetet- len tanúval állunk itt szemben a lelkiismerettel. Nem lehet öt bűntársunkká tenni. De nem is némán nézi ö tetteinket. Pártatlan igazságszeretettel szólal fel, ha még annyira erői- ködünk is öt elhallgattatni. Egyáltalán nem [áll hatalmunk- ban öt a nyakunkról lerázni, jeléül annak, hogy e tanúságra nem. mi hívtuk fel öt, hanem hogy egy magasabb, ki nem játsz- ható hatalomtól kapta e küldetését is. — Az megeshetik, hogy az ember lelkiismeretét egyidöre elaltatja: de annál bangó- sabban emeli az föl később szavát. S ez ellen aztán nem használ semmi mentegetödzés, semmi okoskodás. Emberi bíró előtt szépítgethetjük tetteinket; az emberi bírót félre vezet- hetjük. Egy forum van, a hol nem lehetséges az ámítás, a félrevezetés: bensőnknek, a lelkiismeretnek fóruma. A tény- állásnak, sőt mások előtt rejtve maradt szándékunknak tiszta —. 186 —
