Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
]71 szokták rakni, melyek födelét egy-egv ember-, cynocephalus-P sakál- és karvalyfej képezték (az úgynevezett kanopusok). Ugyané tárgyról szól a következő két fejezet is. (28 és 29.) A 30. fejezet fölirata: «Fejezet arról, hogy az ember szíve föl ne támadjon ellene az istenek alvilágában.» Tartalma az elhunytnak kérelme saját szívéhez, hogy Osiris ítélöszéke előtt mint vádló ne lépjen föl ellene. E fejezet szövegét talál- juk sok scarabaeusra írva; a scarabaeus (egiptomi nyelven: cheper) ugyanis az egiptomiaknál az öröklét és a metamor- phosisok jelképe volt,1 azért tettek a múmiák mellé talizmánul köböl faragott scarabaeus képet, a mi a szájmegnyítás szer- tartása után szokott megtétetni; a scarabaeus fölött mondot- ták el mint formula benedicüonis fejezetünk szövegét. A következő tizenegy fejezet az elhunytnak különböző veszedelmes állatok ellen folytatott harczárói s a fölöttük ki- vívandó győzelméről szól. A 31. fejezet czímfelirata: «Fejezet ama csúszó-mászó állatok leküzdéséről, melyek el akarják venni az embertől varázserejét.» A kép az elhunytat ábrázolja, a mint lándzsá- jával négy krokodilust visszaterel; ugyanaz a kép van a követ- kező (32.) fejezet előtt is, de ennek szövege nyolcz kroko- dilusröl tesz említést. Az elhunyt így szól az ellene támadó krokodilusokhöz, melyek a sötétségnek s a gonosz szellemnek személyesítöi: «Vissza! Fordulj meg! Vissza krokodilus! No jöjj felém, mert én tudom a varázsigéket», sat. 31. fej.). A 33. rövidke fejezet valamennyi csúszó-mászó állat le- küzdéséről szól; a képen az elhunyt egy kígyó fejét döfi át lándzsájával (v. ö. 11. fej.). A két következő fejezet tartalma az, hogy az alvilágbeli kígyó meg nem haraphatja (34.) és le nem nyelheti (35.) az embert. Majd a 36. fejezetben teknyösbékát, a halál jelképét, 1 A scarabaeus hieroglyphája szolgált ez oknál fogva a cheper = lenni ige (esse és fieri) kifejezésére. A scarabäus, — nevének rokon hangzása folytán — symboluma lett az önönmagától létező lénynek (chepera) és a létnek. V. ö. Chabas, Notice sur un scarabée saráé 9. L Lieblein. Gammelaeg. Rel. I. 116.
