Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve

hogy a szöveg teljes fordítását adjuk, s azért a kevésbbé• fontos fejezeteknél megelégszünk azzal, hogy a tartalmat rövi- den jelezzük; a fontosabb fejezetekből kivonatokat közlünk és pedig fökép a turini papyrus szövege után. Megjegyzendő még, hogy a halotti könyv legtöbb fejezetét ábra előzi meg (néha követi), mely a hozzá tartozó fejezet szövegével, vagy annak rendeltetésével vonatkozásban szokott lenni. E képek sem alakra, sem kivitelre nem egyeznek meg teljesen a halottak könyvének példányaiban. Midőn itt emez ábrákat leírjuk, ha különösen ellenkezőjét nem emeljük ki, mindig a turini papyrus ábráit értjük.

A) Az első cyklus.

Az első tizenhat fejezet szövege fölött hosszában ábra terjed, mely a halottas menetet szemlélteti. Legelöl a roko- nők és barátok jajveszéklését látjuk föltüntetve, azután követ- kezik a koporsó tovaszállítása bárkán, ezt a papok követik, kiknek egy része halotti áldozattételre készül, végül a sírt magát látjuk ; a sakálfejü Anubis tartja az elhúnyt múmiáját, melytől siránkozó nők, az elhúnyt legközelebbi rokonai, vég- búcsút vesznek, míg a pap a halotti áldozatot bemutatja.

Az első fejezet, (melynek czímföliratát már fönt ismer- tettük) Tehuti1 (Thot-Hermes) Isten beszédével kezdődik, mely- ben először Osirist, az alvilág istenét üdvözli, majd az alvilág־ geniusaihoz fordul, mintegy pártfogásukba ajánlva Osiris N-t,1 2 az elhunyt lelkét, a következő szavakkal (10—17. sor.)■

1 Thot a mythus szerint Osiris temetésénél mint temető pap fun- gált. Brugsch Rel. u. Myt d. alt. Aegyept. 616. 1.

2 Az egiptomiak az elhaltakat mind Osiriseknek (Asar) nevezték,- az elhunyt neve elé mindig az Osiris nevet tevén (így pl. a turini papyrus az elhunytról szólva, ezt mindig Osiris-Aufanch-nak nevezi), a mivel azonban nem azt akarták mondani, hogy az elhnnyt lelke össze- olvadt Osiris lényegével, hanem csak azt fejezték ki, hogy az elhunyt Osiris kíséretéhez tartozik, Osirishez hasonló, mert a meggyilkolt és halottaiból föltámadó Osiris jelképe volt a halál után való föltámadás־ nak. A halottak könyve sok helyéből s egyéb halottas papyrusok sző- vegéből világosan kitűnik, hogy az egiptomiak általánosságban azt hit- ték, hogy a halál után az individualitás nem szűnik meg, ámbár van,-