Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Bevezető

iránt tájékozást nyújtanak, szóval az essay-ket, a melyek művelését meghonosítani igen-igen óhajtanám. minden egyes füzetben legalább egyet hozni szeretnék.

Ámbár a folyóirat tökéletessége a jelzett négy rovat mind- egyikét megkívánja, mégis fenn kell tartanom magomnál,■ azt a szabadságot, bogii, ha egyes dolgozatot,■ minősége és terjedelme stir- getőleg parancsolja, az egyik vagy a másik rovatot egyes esetben elhagyjam.

Szükségesnek látom még számot adni arról a fogad- tatásról, melyben új folyóiratom megindításának híre ré- szesült.

1889 október 20-iki keltezéssel számos hivatott egyént felkértem, szíveskedjék megindítandó folyóiratom munkatár- sául csatlakozni: a felszólításban a közlöny czélját, tárgyát és alakját megjelöltem. Tervemet a felszólítottak csaknem kivé- tel nélkül nagyon helyeselték és dicsérték, ilves kitételekkel: égető szükség, időszerű vállalat, dicséretes eszme, lelkem légi vágya, lelkem egész hevével fogok rajta csüngni, minden erőmmel közreműködöm, stb.

1889 november 1-én megrendelési felhívást bocsátottam szét és küldtem a lapok szerkesztőségébe. A szerkesztő urak csaknem kivétel nélkül helveslöleg nyilatkoztak a tervről. Így a jeles «Religio» nagyérdemű szerkesztője így szól: «.Mi szí- vünk mélyéből üdvözöljük az új katholikus irodalmi közlönyt, és pedig annál lelkesebben, minthogy a zászló, melyet dr. Kiss dános kibontott, ugyanaz a zászló, melyet néhány év előtt a «Katholikus Hittudományi Folyóirat» három évfolyamán át mi is lobogtattunk, de azután egy, egyetlen egv körülmény miatt begöngyöltünk!» Azután elmondja a nagyérdemű szer- keszlö úr, hogy az az egyetlen ok nem belső, hanem külső volt. mert hiszen «van nálunk tudomány is, munkakedv is fölösen egy katholikus hittudományi szakközlöny megírására, és másfelől van hozzá lelkes pártolás is a közlöny fentartá- sara.» (1889. nov. 2-iki szám.) A «.Magyar Állam» «igaz.őszinte