Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Engelsz (Angyal) János: Az új-szövetség görög nyelve

— 188 —

A jeles katholikus tanár és író e vallomása nem csekély mértékben ösztönzött engem is e másoknak talán száraznak látszó tanulmányra. Többi forrásomra már könyvismertetési őzéiből is bőven fogok a jegyzetekben utalni.

ÁLTALÁNOS RÉSZ.

Plátó azt mondja, hogy «a szavak a gondolatoknak kül- söleg megismerhető képmásai.«1 Minden népnek szelleme és műveltsége nyelvében tükröződik vissza, és így bátran állít- hatni, hogy nyelvének története egyúttal története az azt beszélő népnek, és viszont.

A világtörténelem ezen állítást több példával igazolja. kiválóan pedig így van ez a görög nyelvvel, a Nagy Sándort követő időben.

Aristoteles e tanítványa győztes seregét Keletre vezetvén, nemcsak meghódítá Ázsia népeit, de katonáinak nyomán haladt azon nép nyelvének, műveltségének ismerete is, a mely népnek nyelvével élt az emberi szellem, hogy e nyelven alkossa leggyönyörűbb, valóban bámulatraméltö. örökszép emlékeit.1 2

A görög nyelv- és műveltségének Nagy Sándor által okozott e terjedése Keleten azt eredményezte, hogy Görög- hon szellemi felsöbbsége, melyet irodalmának kincsével, és művészetének tökélyével az emberiség fölött méltán gyakorolt — hanyatlón i kezdett.

Teljesen igaz. a mit erről egy történetíró mond: «A görög szellem immár leszállóit művészi és eszményi magaslatáról, és az emberek köznapi ügyeibe vegyült: igyekezete gyakor- latibb irányt vett. termékei inkább a társadalom szükségletei és hajlamai szerint idomultak; a képzőművészet az élet szeb- bitesének szolgálatába szegődött, és a helyett, hogy a tenné1 «Plato erklärte das Denken für ein innerliches Sprechen der Seele mit sich selbst; die Worte aber nannte er die äusserlich erkenn- baren Abbilder der Gedanken. Man kann annehmen, dass mit der intellectuellen Ausbildung eines ganzen Volkes, auch die der Sprache gleichen Schritt hält.» (Psychologie. Dr. Jos. X. Jaeger. Wien. 1840.197. I.)

2 Dupanloup. Die Erziehung. I. 248. 1.