Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Szerkényi Lajos: A zsidó húsvét és a kovásztalanok ünnepe

szabad magamat kifejezni — mert a húsvéti bárány mintegy kegyelemszerré vált,, mely által az Ur a felszabadított zsidó népet a magáénak fogadta s öt az egiptomiakat sújtó csapás- tói megkíméli.

E szentségi jelleggel szoros összefüggésben állanak mind- azon intézkedések, melyek a húsvét megölésére vonatkoztak, így az a parancs, hogy a bárányt «ölje le Izrael fiainak egész sokasága (Móz. II. 12.. 6. s köv.) és vegyenek annak véréből és kenjenek mindkét ajtófélre és felső küszöbére», szorosan összefügg az Ur azon kijelentésével, melyet a színai hegyen tett, hogy Izrael fiai «papi ország és szent nemzet» (Móz. II. 19. ti.). A papi ténykedést, a bárány vérével való meghintést az első alkalommal minden családapa személyesen gyakorolta, mit később, a papság szervezése után csak a papok tehettek, egyedül ők lévén feljogosítva arra, hogy a pászka- bárány vérét az oltárra öntsék.

A bárányt meg kellett sütniük nemcsak azért, mert ez, az ételnek a leggyorsabb és utazás előtt a legczélszerübb elkészítési módja, mint ez keleten még most is szokásban van, hanem azért is, hogy a sült bárány mint egy osztatlan, teljes egész jusson az asztalra, mely egység és osztatlanság a lakomában résztvevőket az Úrral való szoros egyesülésre és közösségre1 figyelmeztesse. Azért volt megparancsolva, hogy minden izraelita megünnepelje ;1 húsvétot s azért voltak abból a körülmetélétlenek kizárva, azért kellett a bárányt egy családnak elkölteni, azért volt az is megtiltva, hogy a maradványokat az útczán átvigyék, mert azokat tűz által 1

— 130 —

1 Hottinger. Jus hebraeorum ez. munkájában 23. 1. idéz egy rabbi- nistikus helyet, mely a bárány sütését következőleg okolja meg : «Ha*׳<׳ eonsuetudo est filiorum regiorum et principum .... reliqua verő fex exigua carnis portioné, quam forte assequatur manus eorum, non eonlenla, fixám edit ad farciendum ventrem. Et quia pasclia in rne- móriam exitus in libertatém, ut essemus regium sacerdotium et sancta gens, comedimus, palam est in esu ejus observare nos debere morém libertati et principatui congruum,» Aztán így folytatja: «Praeterquam quod esus assati festinationem etiam signilicat, qua egressi sunt ex Aegypto, unde non licuit moram trahere, ut coquere earn potuissent in lebete».