Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Szerkényi Lajos: A zsidó húsvét és a kovásztalanok ünnepe
templom előcsarnokába vitték. Mivel azonban ily alkalommal rendkívüli népsokaság gyűlt egybe a szent helyen, nem egy- szerre, hanem három csapatra (ת־ותב ) osztva bocsátották he őket. Miután a papok az esti áldozatot bemutatták, melyet az ének és ima kihagyásával megrövidítettek s különben is egy órával korábban kezdtek meg. beeresztették az első csa- patot (תכ*• M'dön az előcsarnok megtelt, a kapukat bezárták, hogy tolongás ne támadjon. Most megszólaltak a harsonák, főizengett az ének, majd ismét harsonaszó hangzott, s a papok arany és ezüst csészékkel kezökben sorba állottak, hogy a levágott bárányok kiömlő vérét felfoghassák. A családatyák vagy helyetteseik maguk ölték meg a bárányt.1 habár e munkánál a léviták is sokszor segédkeztek (Krón. 11.30. 15.) s midőn valaki feladatát végezte, a sorból kilépett, mire újabb és újabb egyének következtek helyükbe. A kifolyó vért a leg- közelebb álló pap fogta föl. ki azt szomszédjának nyújtotta, s ez ismét tovább adta, míg a csésze azon pap kezéhez nem jutott, ki a vért az égő áldozat oltárára öntötte. Az üres csészék a túlsó soron ép ilyen sorrendben érkeztek vissza rendeltetésük helyére. A bárányokat leölésük után megnyúz- ták. belüket kivetették, a kövér részeket leszedték. 2 (Krón. II. 35. 14.), mely czélból két ember vállára tett kézzel tar- tóttá a bárányokat vagy a keresztfát, melyre a bárányt fel- függesztették. E munkát a zsidók akkor is végezhették, ha 1 A nép a húsvét megölésére néha oly roppant számmal jelent meg, hogy a papok és a leviták nem is lettek volna elegendők a bárányok leölésére. V. ö. ■fos. Flar. Bell. jud. 0, 9, 3. Philo (0pp. II. 109 1.): «,Kv r, (10',0 /00 (;דז! ulv !0!<0ד .’ד00:ג'־00ד ל>דג:> )fount 051־1 דג», tWoicJi 0' 01 host;. áXXi vóp.00 n3 .':;דג ;0׳;ú11־av ־18 דסv0í ':סגדג: ~.w) /.*דג pioo; 300דד4י/. דג,־ ó«סדסס 0ד: öuaí»; cíváfov—: 5דסד xsi ־/stpoojöyoüv^;.» — V. ö. még De de- calogo (Opp. II. 200. 1.): «’Kv fi {)•00051 n*v8r(;ji1 xj-.w! :/דסס גדדס;.; í־fi;1־ ד07:'/0ג',ג ־/.00 גסד׳סס£>'. ísoo>5óvr,v 00ד vouoo •/»o!rrau.svov 0ד> ;év:1. -»v־A ptav r’ufoav c’;aío:oov dva 7rív ?־ דס;.:; a'jTO'jpfíav íto-jeuv.» 2 A bárány kövér részeit az oltáron elégelték. Már maga ez a tény is mutatja a húsvéti báránynak áldozati jellegét, mit különben a “ü• zébah, áooía nevezet is kétségtelenné tesz, habár számos régibb protestáns hittudós a szentmise áldozatra való tekintetből tagadja a húsvéti báránynak áldozati jellegét. — 12 í —
