Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Szerkényi Lajos: A zsidó húsvét és a kovásztalanok ünnepe
A ZSIDÓ II US VET ES A KOVASZTALANOK ÜNNEPE.- Archaeologiai értekezés. — zon zsidó ünnepek között, melyek a Pentateuchus intéz- kedéseiben gyökereznek, reánk, keresztény katliolikn- sokra nézve, egy sem bir oly kiváló jelentőséggel, mint a húsvét és az ezt követő kovásztalan kenyerek ünnepe. A húsvét e fontosságot egyrészt jelképi jelentőségének, más- részt az Oltáriszentség szerzésének köszöni, s épen azért helyénvalónak tartom ez ünnep történeti kifejlődését s a vele kapcsolatos szertartásokat fejtegetésem tárgyává tenni. Az őskori népek, melyek az istenséget az egyes tér- mészeti erőkben látták személyesítve, főkép a természeti élet feltűnőbb jelenségeihez, továbbá az égitestek körforgásá- nak bizonyos időszakaihoz, úgyszintén az évszakok változásai- hoz kötötték ünnepeiket, melyeken a szívben gyökerező vallá- sós érzelmeknek fokozottabb mértékben iparkodtak kifejezést adni, s az istenség iránt táplált tiszteletüket nyilvánítani. A zsidók három főünnepe szintén szoros összefüggésben állott a külső természet változásaival és életével s mivel a húsvét tavaszra esett, e tény számos tudósnak teljesen alaptalan gyanítgatások-és tapogatózásokra szolgáltatott alkalmat; pár- vonalat húztak az ókori népek különböző tavaszi ünnepei között, azokból akarták a zsidó húsvéti ünnepeket leszármaz- tatni s jelképi jelentöségöket megfejteni. így, hogy e tudósok közöl csak néhányat említsünk töl. Bohlen az indusoknál most is dívó tavaszi Huli-iinnepre hivatkozik, mely márczius havára esik, továbbá a régi perzsák Neuruz-ünnepére, melyet
