Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Ócsai József: Eucharisztika és közösség a Hittani kongregáció 1992. május 18-i levele alapján

Ezek után a rómaiak elöljárója, Viktor megpróbálta a közös egységből tömegesen kiközösíteni egész Ázsia egyházait a szomszédos egyházakkal együtt, mintha heterodoxok lettek volna.1

A communióról szóló dokumentum tehát hangsúlyozza, hogy a Corpus Ecclesiarum (az egyházak teste) ideálja kívánja, hogy a részegyházak feje egy egyház — ez egyenesen Róma egyháza legyen — amely a szeretet univerzális közösségét vezeti. Ezt a II. Vatikánum tanításából idézi:

...az egyházi közösségen belül léteznek részegyházak, melyek saját hagyományaikat követik, miközben sértetlenül megmarad a primátus Péter székénél, amely az egész szeretetközösség élén áll/

Ebből következik, hogy a püspökök egysége, a Corpus (a test) vagy a püspöki kollégium feje egy püspök, és ez Róma püspöke kell hogy legyen, ahogyan a Zsinat tanítja:

...a püpökök testületének csupán akkor van meg a maga sajátos tekintélye, ha hozzáértik a római pápát, Péter utódát/

Róma Püspöke pedig:

...örök és látható őselve és alapja az egységnek, mind a püspökök, mind a hívők sokaságában.1 2 3 4

A Zsinat ezt az I. Vatikáni Zsinattól vette át.5

A dokumentum a Corpus és a püspöki kollégium szavak közé vagylagos relációt tett ezzel is kifejezve, hogy a püspökök testületé élén a római pápával Kristus misztikus testének legfontosabb megjelenítője az egész Egyház közössége mellett.

A péteri főségnek még egy igen fontos írására utal a dokumentum, nevezetesen Cyprianusnak a De unitate Ecclesiae című művére. Ennek sajátossága, hogy az utalt résznél kétféle szövegváltozat van. Valószínűleg mindkettő hiteles, mert a legkorábbi kéziratokban mindkettő benne van. A kettő közötti különbség szembeötlő. Az első változat kiemeli a péteri hivatalt, mint az Egyház egységének alapját. Ezt, a feltételezések szerint, Cornelius pápa idején írta Cyprianus, akit Novatianussal szemben pápaként elismert. A második változat említi ugyan Pétert, de elsősorban az apostoloknak adott megbízatásról beszél. Ezt a változatot István pápa idejében írhatta — illetve módosította — amikor a keresztelési vitában szembehelyezkedett vele.

1 Euszébiosz egyháztörténete (Ókeresztény írók IV.), Bp. 1983, 233; ford.Baán I.

2 Lumen gentium 13.

3 Lumen gentium 22.

4 Lumen gentium 23.

5 Pastor aeternus, DS 3051-3057

69