Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Leo Scheffczyk: A Jézus életében megvalósuló misztériumok jelentősége a keresztény ember hitében és életében

mi a legjelentéktelenebbhez lehajló isteni szeretet, hogy mit jelent hatalma, amely az ember kedvéért tehetetlenségbe is öltözhet, mitközöl velünk Isten szentsége, de igazságossága is, és kivált az emberhez való barátsága, minderre Jézus Krisztus emberi aktivitásai és szenvedései derítenek fényt. Jézus életét ezért úgy foghatjuk föl, mint az isteni élet első, autentikus visszfényét, teljesen Beruhe kijelentésének értelmében: „A felfoghatatlan Isten így válik megismerhetővé ebben az emberségben; a felkutathatatalan Isten megtestesült Igéjének hangjával hallat magáról, (...) és a nagyságának ragyogásában félelmetes Isten válik megtapasztalhatóvá szelídségében, jóságáhan, emberségében”.

A Jézus életében megvalósuló misztériumok jelentősége mégsem merül ki krisztológiai vagy kinyilatkoztatás-teológiai, azaz az Isten titkára irányuló, megnyilvánulásaikban. Az embereket legmélyebben érintő és leginkább rájuk vonatkozó jelentőségüket inkább szoteriológiai értelemben bontakoztatják ki. Mindig is tudtak arról, hogy Isten nem azért hozta létre a megtestesülés misztériumát, hogy az emberek elé a hitnek magasabb csodáját állítsa, hanem azért, hogy az Istenember által véghezvigye az emberiség üdvösségét és megváltását. Az Istenember személyét és művét ezért mindig, mint elválaszthatatlan egységet szemlélték. Ez a felismerés már pusztán azon tény által helyesnek bizonyul, hogy az emberséggel való egyesülés folyamatát és ennek következményeként már magát Krisztus születését is, megváltás-eseményként értelmezték. Ám a megváltás szisztematikus kifejtésében a figyelmet mégis szinte kizárólag a kereszthalálra és annak érdemszerző erejére irányították. A megváltást csak az eredményével való összefüggésben ragadták meg, az effektusra, nem pedig az egész műre figyeltek, csak az eredmény volt érdekes, nem pedig az esemény, amely ezen eredményhez vezetett.

Mivelhogy a megváltást többé már nem Jézus Krisztus egész életére orientálták, a múltban tisztán racionális megváltásteóriákhoz jutottak, amelyek később nem bizonyultak kielégítőnek. Ugyanezen okból azonban látatlanul ma is, egészen hasonló veszélybe kerültünk, mégpedig, hogy korhoz igazodó elképzelést alkossunk magunknak a megváltásról, és így a szociális visszásságoktól és igazságtalan struktúráktól való megszabadításként értelmezzük azt. A Jézus egész megváltói tevékenységére vetett pillantás ezzel szemben képes megmutatni, hogy a konkrét eseményeknek milyen bőségében valósul meg az ember megváltása: a bűnről való ítéletben, az Istennel való újbóli kiengeszte- lődésben, Isten és az emberek szolgálatában, egészen a halálig menő odaadásban és a feltámadt életből való, amely már a természetes életet is gyógyítja és felemeli.

Ha ezek az események, mint a Megváltó művei minden megváltói jelleget magukon viselnek, akkor a keresztények számára nemcsak külső példák a megváltott élet megvalósítására, annak magasabb beteljesedésére irányítva, hanem a megváltás ősképeit is elénk állítják, melyeknek a megváltott életé62