Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Leo Scheffczyk: A Jézus életében megvalósuló misztériumok jelentősége a keresztény ember hitében és életében

Megint csak más irányulást nyernek Krisztus életének eseményei a görög paideia-gondolat és a kinyilatkoztatás oktató eleme iránt érdekelődő alexandriaiaknál. Origenész (t254 körül) számára ezek a történések mindenekelőtt kinyilatkoztatás-pedagógiájának jelentőségével bírnak. Az isteni alkalmazkodását szolgálják, azaz a Logosz hozzáidomulását a szerény emberi felfogóképességhez, amelyet ezen események emberi része vezet a Logosz ismeretére.

Itt ugyan, nem éppen találó módon, Krisztusban minden emberit az isteni elfedéseként értelmeznek, de ha ezt a takarást áttörjük, a Logosz titka magában a gyermek Jézusban válik megfoghatóvá. Erre vonatkozóan bukkannak fel Origenésznél a gyermekre és Jézus emberségére irányuló tisztelet és áhítat első nyomai, amik aztán a keleti szerzetesség lelkiségében fejlődtek tovább.

Origenésznek a Logoszhoz való felemelkedés iránti érdeklődésére különösen jellemző a Jézus színeváltozásának eseményéhez való vonzódás. Ugyanis ez felel meg leginkább alapgondolatának, az isteni feltárulásának.

Ha ebben a korszakban Jézus életének eseményeit ritkán is veszik számba, vagy értékelik, bár ebben a tekintetben az apokrifek és pszeudoepigráfok sokkal tartalmasabb anyagot nyújtanak, akkor is jelentős a tárgyi különbség. Az apokrifeknél az életrajzi adatok túláradó, fantáziadús kiszínezése uralkodik a tudásvágy csillapítására. Ezzel szemben a teológus íróknál az események a kinyilatkoztatás- és előkép-jellegéből fakad az üdvtörténeti érdeklődés, amelyet mint az egyetlen istenemberi misztérium kibontakozását értékelik. Egészében véve itt az üdv-oikonómiai gondolkodás volt meghatározó, amely Isten oikonómiáját Jézus életének eseményeire is kiterjesztette.

Az ariánus és krisztológiai viták korában háttérbe szorul ez az oikonómiai érdeklődés, és az előbb említett tényekre vonatkozóan egy inkább ésszerűen bizonyító érvelés került előtérbe. Ezért ajánlkozott pl. Athanasziosznál (f373), valamint a kappadókiaiaknál ezen események megkülönböztetése az isteni fennsőbbség és az emberi kicsinység igazolásában, mely utóbbiakat is teljes szoteriológiai súllyal láttak el, ahogy az már I. Leó ismert, Flaviushoz írt levelében történt. A tényeket eképpen jobban szétosztották a két természet között, és alárendelték annak, hogy bizonyítsák velük Krisztus személyének titkát és megváltó erejét. Ezzel szemben Mopszvesztiai Theodorosz — mivel a két természet egységéről saját elgondolása volt — erősebben hangsúlyozta a tények istenemberi egységét. így aztán Jézus születését, a templomban való bemutatását, az evangéliumokban ábrázolt életét és keresztségét, mint előképeket, közvetlenül a keresztény természetfölötti életére vonatkoztathatta.

A görög patrisztika végén Damaszkuszi János (f749) is bizonyítja érdeklődését Jézus életének eseményei iránt: mert Krisztus egész valónkat meg53