Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Joseph Ratzinger: Elmélkedések Nagypéntektől Mennybemenetelig

tekinthető... 1 Mi is az tulajdonképpen ami itt túlzottan is leegyszerűsítve jelenik meg? Vagy mi a maradandó tartalom a mennybemenetel megvallásá- ban egy olyan korban, melyben a felhők fölött elhelyezkedő mennyország elképzelése valójában egyszer s mindenkorra túlhaladottnak tekinthető?

Ha választ keresünk erre a kérdésre, mely nem lehet puszta gondolati önkényeskedés, nem tudjuk másként megtalálni, csak ha mélyebben odafigyelünk a Szentírásra, melyet úgy faggatunk mint hitünk alapiratát; arról, mit is értettek azon valójában, amit a liturgia „az Úr felemelkedése”, „felemeltetése” kifejezésekkel illet, amit azonban általában „Krisztus mennybemenete- le”-ként emlegetünk. Egy tény rögtön fel is tűnik az előbb mondottakban: a liturgia és a Szentírás csak mellékesen használja a „mennybemenetel” kifejezést, melyben a népi nyelv valós tartalmat talált, melyet azonban a kezdetektől fogva sokkal igényesebben és kevésbé magától értetődően fogtak fel, mint amit az általunk használt kifejezés kizárólagosan tulajdonít neki. A liturgia a felemelkedés, felemeltetés (felmagasztaltatás) kifejezéssel mindenekelőtt a János evangélium nyelvezetéhez kötődik, amely a mai ünnep eseményét ezzel a kifejezéssel írja le, és alkalmasint sikerült a legmélyebben értelmeznie. Erre rövidesen vissza kell majd térnünk, de egyelőre már az az utalás is fontos számunkra, hogy a „mennybemenetel” értelmének keresésekor a választ nem találhatjuk meg egyetlen szöveg alapján, de még az Újszövetség egy könyve alapján sem, hanem csak az egészre való odafigyelés által. Mivel képzeletünk számára igen nehezen érthető valóságról van szó, nem lehet egyetlen formulával definiálni, hanem sok oldalról megvilágítva és körüljárva tudjuk csak megértetni. Igen, még az Újszövetségnél is előbbre kell visszanyúlnunk, megállapítva, hogy a „felemeltetés” kifejezés ószövetségi eredetű és a királyságba való beiktatást jelenti. Ezzel már el is érkeztünk előbbi kérdésünk első válaszához, a „mennybemenetel” értelmére vonatkozóan: mint Krisztus fölemeltetésének ünnepe a megfeszített ember-Jézus beiktatását jelenti Isten világfölötti királyságába.

Az Apostolok Cselekedete ahonnan a mai szentmise első olvasmánya van mindenesetre úgy tűnik, hogy az egész történést meglehetősen szemléletesen és külsőségesen fogja fel. Ha azonban közelebbről megfigyeljük, világossá válik hogy az események jelentése sokkal mélyebbre nyúlik, amint az első pillantásra látszik. A „mennybemenetel” eseményét passzív szerkezetben írja le: „felemeltetett” így először (V.9), majd később „felvétetett” (V. 11). Az esemény tehát Isten hatalmi tetteként jelenik meg, melyben Jézust magához emeli és nem valamiféle magasba szállásként. A felhő képe, amely viszont ebbe az irányba látszik mutatni, valójában az ószövetségi kultuszteológia ős1 R. Bultmann, Neues Testament und Mythologie, in: H.W.Bartsch, Kerygma und Mythos. Ein theologisches Gespräch I (Hamburg 1954) 17.

47