Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Balthasar Fischer: A Húsvét áhítata, mint az Imaórák Liturgiájának meghatározója

legfeljebb azt ismerik el, hogy a néhány szószerint is biztosan messiási zsoltárból nem hiányzik a Húsvét gondolata. Az azonban, hogy ezeken túl miképpen beszélhetünk a heti zsoltározást uraló húsvéti motívumról, számukra örökre megfoghatatlan marad.

Ezzel szemben az, aki felismerte, hogy a keresztény és főleg a kultikus zsoltárimádság még ma is megköveteli, hogy a zsoltárosköny vet az Újszövetség, az ókeresztény és középkor felfogása szerint a beteljesedésének értelmében tekintsük, villámgyorsan felismeri állításunk jogosságát.

A zsoltárok „interpretatio christiana”-hagyománya a keresztény zsoltárimádkozás két módját ismeri, melyeket nem az időhöz kötött exegetikai kategóriák, hanem az újszövetségi írásértelmezés időn túli kategóriái alapoznak meg.1 Egy alkalommal1 2 a keresztény zsoltárimádkozás e két típusát az egyszerűség kedvéért leghíresebb képviselőik után ágostoni és benedeki módszernek neveztem (anélkül, hogy ezzel valamiféle kizárólagosságot3 akartam volna állítani). A zsoltárokat az egyikben Krisztussal együtt az Atyához, a másodikban pedig egyszerűen Krisztushoz szólva imádkozzuk.

Ha — az első típusnál maradva — van egy olyan a sok dicsőítő és hálaadó zsoltár közül, amelyből kihallom Krisztus hangját, hogy azután a Fő imájába mint tag én is bekapcsolódjak, akkor a zsoltár ujjongása és hálája önkéntelenül is húsvéti ujjongássá és hálává lesz. A vasárnapi prima kezdetén találkoztunk egy (mindenesetre prófétai) zsoltárral, a 117. zsoltárral, amely a legmegfelelőbb példa az ilyen krisztusi hálaénekre, hiszen az Úr saját szájával adta például.

De mi a helyzet a zsoltáros sok panaszdalával? Vajon nem az imádkozó Egyház tiszteletreméltó, a Szenvedéstörténet évről évre történő ünneplése által emlékezetbe idézett hagyománya az, hogy ezen zsoltárokból a szenvedő Úr hangját hallja felcsendülni? Az biztos, és ez a zsoltáros ezen panaszdalainak sajátossága, hogy ezek a zsoltárok —- egyetlen kivétel a szombati Komp- letórium végén levő borús lezárású 87. zsoltár — legalább a reménytől boldog hanggal fejeződnek be, de előfordul, hogy végül már dicsérik az előbb még oly mozgalmasan bemutatott halálveszélyből való boldog szabadulást. Ha e dalok panasza Krisztus ajkán nagypénteki panasszá lesz (mégpedig Ágoston szavával élve a Fő és a test együttes panaszává), akkor reményük Krisztus szájában (és a mienkben is) húsvéti reménnyé válik. Ismét egy olyan zsoltár a

1 Vö. La Maison Dieu 27, 105-107.

2 Trierer Theologische Zeitschrift 57 (1948), 321-334.

3 Különösen Ágoston ismeri nagyon jól a Krisztushoz való zsoltárimádkozást — annak ellenére, hogy nagy hangsúlyt fektet a Krisztussal együtt való zsoltárimádkozásra — ezek aránya érdekfeszítő kutatás tárgya lehetne.

33