Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)
Balthasar Fischer: A Húsvét áhítata, mint az Imaórák Liturgiájának meghatározója
IL A húsvéti motívum a szentek zsolozsmájában A tényt, hogy azon apostolok és mártírok számára, akiknek ünnepe a húsvéti időbe esik, külön húsvéti zsolozsmák készültek, s hogy az összes többi szent zsolozsmája is a húsvéti időben a gyakori alleluja éneklés által kiemelkedik az általános használatból, első látásra lehetne úgy is értelmezni, mintha a liturgia önmagukban nem találná húsvéti jellegüeknek ezen imaórákat. Valójában azonban másról van szó. A liturgia a húsvéti időben nem akar mást, mint hangsúlyozni és erősíteni egy olyan alaphangulatot, amely ezeknek a zsolozsmáknak természetük erejénél fogva is sajátja. A szentek mindenfajta liturgikus ünneplését az a még az ókeresztény vértanú-kultuszból származó gyakorlat határozza meg, mely szerint a szent halálának napját — a halálról való keresztény gondolkodás fényében „Dies na- talis”-ként jelölve azt — rendszerint kultikus formában ünnepük. Ez azonban más szavakkal azt jelenti, hogy a szent Húsvétját ünnepeljük, a húsvéti „tranzitust”, amelyet mint a Mester barátja és tagja kapott ajándékba: a halálon keresztüli tranzitust Krisztus életébe. így a szentek zsolozsmáit a húsvéti időn kívül is Krisztus húsvéti életének alapmotívuma határozza meg. Hálásan ünnepeljük a húsvéti fényességű napot, amelyen egynek közülünk, egyik testvérünknek, nővérünknek Krisztus ezen húsvéti élete megnyilvánult (melyet testvérünk is, mi is a keresztségben kaptunk ajándékba); boldogan reménykedünk a nagy húsvéti nap eljövetelében, mivel ez az ő most még megalázott testén is (melyet talán körünkben tisztelünk) nyilvánvalóvá lesz.1 A szentek kórusából csak egyvalaki akad, akinél a „tranzitus” és a „dies natalis”1 2 ünnepe már magában foglalja ezt az utolsó, teljességgel húsvéti, Krisztussal együtt való megdicsőülést: a testestől-lelkestől mennybe felvett Szűz Mária. A szentek ünnepének öröme tehát helyesen értve alapjában húsvéti öröm. A szentek zsolozsmájának ezen húsvéti karaktere az antifónákban jelenik meg legvilágosabban, melyek újra meg újra a húsvéti alaptéma körül keringenek. Ha kiragadjuk például az első és második Esti dicséret Magnificat- jának és a Benedictusnak mindig különösen jellegzetes antifónáját, jelentős többségükben megmutatkozik a húsvéti motívum. Mutassunk be néhány különösen jellemző példát: 1 Herwegen joggal mutat rá, hogy majdnem minden Communio Sanctorum parúzia-evangéliumot tartalmaz: Herwegen 163. 2 Mindkét nevet igazolja aug. 15. ünnepének története; vö. M. Righetti , Storia Liturgica II, (Milano 1946), 247. 31
