Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Balthasar Fischer: A Húsvét áhítata, mint az Imaórák Liturgiájának meghatározója

végén. Pusztán annyit kell tennie, hogy az őskeresztények számára annyira közismert alapelvet, hogy Krisztus a zsoltárok Istene, ezekre a zsoltárokra alkalmazza. S ekkor Húsvét fényével világít szinte mindegyik; hiszen az Olvasmányos imaóra befejezésében — „Krisztus, az igazságos bíró alakjával (9. és 10. zsoltár) — az ókeresztény vigilia oly jellegzetes, eszkatologikus motívuma tűnik elő. Jellemző, hogy egy, még az V. századra helyezendő zsoltár- felirat-gyűjtemény az összes kérdéses zsoltár „interpretatio Christiana”-ját úgy viszi végbe, hogy Krisztus a szemlélt zsoltár Isteneként jelenik meg.1 Ami a Laudes zsoltárai közé illesztett canticum trium puerorumot illeti, kiválóan beleillik a húsvéti összefüggésbe, hiszen a húsvéti Vigília ősi eleme, melyet már Szt. Benedek húsvéti dalként vett fel Laudesébe.1 2 A Vesperás zsoltárainál (110-112. zsoltár) megjegyzendő, hogy ezek (a két szélső zsoltárral, a 109. és 113. zsoltárral együtt) ősi, húsvéti használata bizonyítható.3 Az úrnapi Vesperáshoz való antifóna választásával még Szt. Tamás is elárulja, hogy ezeket a zsoltárokat (eucharisztikus) Krisztus-énekként érti.4

A fentiek értelmében a vasárnap fontosabb imaóráinak zsoltározásában a következő hatásos, húsvéti motívumsorozat mutatkozik (azok a húsvéti értelmezések, amelyek eredeti szándékoltsága nem igazolható biztosan, zárójelben állnak):

1 De Bruyne 82. 85. 87. 88. 90. Magáról a föliratsorozatról lásd: La Maison Dieu 27, 108, 74. jegyzet. A 113. zsoltárnál a húsvéti értelmezés különösen beszédes, amikor is sok LXX szövegben a 4. verset egy „Kyrios”-sal kiegészítették, és ennek megfelelően az „exortum est in tenebris lumen rectis” részletet Krisztusra értették, amint ezt a karácsonyi Vesperás a Zsolt 111 -nek adott antifóna kiválasztásával tudatosan teszik.

2 Vö. Herwegen 166. A canticum trium puerorum használatáról vö. H. Schneider, Dia biblischen Oden im christlichen Altertum: Biblica 30 (1949). Sőt úgy tűnik, hogy a Benedicite közvetlen úton került a húsvéti Vigíliából a vasárnapi Vigíliába és onnan a vasárnapi Laudesbe; vö. Jós. A. Jungmann, Die Enstehung der Matutin: Zeitschr. f. Kath. Teol. 72 (1950), 74.

3 Vö. 17. jegyzet. Az 5. századi Jeruzsálemben a Zsolt 112 nyitja meg a Húsvét éjszakáját, vö. B. Capelle, La Procession du Lumen Christi au Samedi Saint: Rév. Bén. 44(1932), 106.

4 Az úrnapi zsolozsma történetére vonatkozó újabb, kritikus kutatás is szent Tamásnak tulajdonítja az antifónákat, vö. M. Cappuyns, Bull. de Theol. anc. et médiév. V (1949), 330.

27