Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Balthasar Fischer: A Húsvét áhítata, mint az Imaórák Liturgiájának meghatározója

Balthasar Fischer: '

A Húsvét áhítata mint az Imaórák Liturgiájának meghatározója1 2

A Vatikánból távirattal válaszoltak a Trieri Liturgikus Intézetnek a Szentatyához intézett levelére, amely levélben megköszönték a húsvéti éjszaka 1951. március 6-tól éjszakára visszahelyezett ünneplését. E táviratban találunk egy jelentőségteljes szövegrészt, amely megvilágítja a húsvéti ünnepet érintő meglepő pápai döntés mélyebb indokait. A szövegben az áll, hogy a Szentatya kívánja és reméli, hogy a Húsvét éjszakájának visszállítása nagy mértékben hozzájárul „ad Christianam pietatem alendam”. Ezzel a legfelsőbb egyházi hatóság mondta ki és vállalta fel azok leghőbb kívánságát, akik az utóbbi évtizedekben arra szólítottak fel, hogy ajándékozzák vissza a nyugati kereszténységnek minden éjszakák legszentebbikét. Ennek a felhívásnak biztosan voltak romantikus, archeológiái és esztétizáló negatív vagy pozitív túlzásai, de valódi célja igen komoly lelkipásztori cél: újból élővé tenni a húsvéti áhítatot. Valójában aligha kétséges, hogy az utóbbi idők nyugati áhítata nem utolsósorban ezért vesztette húsvéti jellegének „sóját” (és ezzel a férfiakra gyakorolt vonzerejének nagyrészét is), mert a liturgikus év ünneplése már nem csúcsosodott elég egyértelműen és meggyőzően a Húsvét évenkénti megünneplésében. Ezt a hátteret látva mérhető fel csak igazán, hogy a visszaállított húsvéti éjszakában micsoda adomány, és egyben micsoda feladat jutott nekünk. Fáradhatatlan népművelő munkának kell kiértékelnie a keresztény áhítatgyakorlatok összes területére vonatkozóan azt, amit most ismét az év szívében, mint az összes keresztény ünnep foglalatát ünnepiünk. Az utolsó egyszerű hívő imájáig minden egészséges keresztény áhítatgyakorlatban újra érezhetővé kell válnia a régi, egykor olyan hatalmas, győzedelmes húsvéti jellegnek — a meggyőző és hatásos évenkénti húsvéti ünneplés kisugárzásaként.

Azt a roppant mennyiségű apró feladatot, amely az áhítatgyakorlatokkal foglalkozó nevelői munka része, amely eme legfőbb, távlati cél eléréséhez szükséges, mindenesetre olyan nevelők tudják igazán elvégezni, akiket egészen átjárt és átitatott a húsvéti áhítat szelleme. Nos, itt válhatna a lelki nevelő számára saját breviáriuma a húsvéti lelkűiét iskolájává (és nemcsak neki;

1 Balthasar Fischer: Redemptionis Mysterium, Paderborn, 1992. 34-47.0.

2 Fischer tanulmánya még a breviárium liturgikus reform előtti állapotát tükrözi. Megállapításai azonban, melyekkel a mindenütt jelenlévő húsvéti motívum fölismerését és elismerését sürgeti, ma is időszerűek.

21