Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Karl Rahner: A dicsőség kezdete

a Keresztrefeszítettnek és Föltámadottnak nevezzük azt a helyet, ahol a be­teljesedett végnek e kezdete megjelent. Mivel sírja üres, mivel konkrét em­berségének teljességében élőnek bizonyult, ezért tudjuk: már valóban elkez­dődött a mindenek jóvá válása. De még nagyjából minden csak úton van. Úton egy olyan cél felé, amely nem valami utópisztikus ideál, hanem már jelenlevő valóság. Az ember szívesen ad félválaszokat. Szívesen menekül olyan területre, ahol nem kell egyértelműen döntenie. Ez érthető is. Mi ugyanis még úton vagyunk, egy olyan állapotban, ahol még minden — érte­lem és értelmetlenség, élet és halál — egymással összekeveredik, ahol még semmi sem egész és kész. De ez nem maradhat így. Tovább halad. És a vége nem lehet más, csak a világos egyértelműség. Ezért kényszerít minket a való­ság, függetlenül attól, hogy mi akarjuk vagy nem, egyértelmű válasz adására és amely választ életünkkel adjuk. Megkérdezettek vagyunk és a kérdés ez: Elet vagy halál? Értelem vagy értelmetlenség? Ködösen elmosódó ideálok vagy valóságos tények? Mikor hittel és cselekedettel egyértelműen az értelem és élet, mint tény mellett döntünk, mikor az életet és halált, mint puszta ideálokat túl kevésnek találjuk, amikor igent mondunk egészen és nemcsak részben az életre és érte­lemre, mint tényre a maga mérhetetlen nagyságában és bőségében, akkor Húsvétról beszélünk, függetlenül attól, hogy ennek tudatában vagyunk vagy sem. És mert mi, keresztények ezt tudjuk, mivel Húsvét valósága nem csupán létünk mélyének titkos lényege, hanem hitünk néven nevezett, világosan ki­nyilvánított Igazsága és Valósága, ezért mi Húsvét ünneplésével — azáltal, hogy fogjuk összeg az egész természet- és világtörténelmet egy ünnepben (amely ünnep a kultuszban magáé az ünnepeké) és mindenekfölött azáltal, hogy ami benne van, a végső szót kimondjuk — valljuk: hiszek a test föltáma­dásában és az örök életben. Hiszem, hogy minden dicsőségek kezdete már ránkköszöntött, hiszem, hogy minket (a látszólag annyira elveszetteket, elté- vedteket, keresőket és távoliakat) már végtelen boldogság fog körül. Mert a beteljesedés már elkezdődött. És ez dicsőség. Fordította: Ilyés Zsolt 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom