Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

W. C. von Unnrik: Kereszténység és nacionalizmus az Egyház történetének első századaiban

Ha igaz is az — miként Smitskamp maga kijelenti —, hogy csak a 18. sz. vége felé vált ez a jelenség világosan megfigyelhetóvé, és ha elfogadott az a tény is, hogy mindig különös kockázattal jár — a mi esetünkben pedig bizonyosan —, ha régi korok történelméhez modern gondolati problémakörrel közelítünk (az antik kor társadalomtörténetét elemző tanulmányok különösen sok meglepő példát szolgáltatnak erre), mégsem kell, hogy ez akadálya legyen annak, hogy föltegyük a kérdést: Kialakulása során vajon találkozott-e a korai kereszténység bizonyos pontokon a nacionalizmus valamely formájával, és ha igen, miképpen viszonyult hozzá?

A kérdés maga világos és nyilvánvaló. Már csak az maradt hátra, hogy az „első századok” pontosabb behatárolását megadjuk. Ahhoz, hogy lehetőleg egységes képet kapjunk, az tűnt helyesnek, ha a vizsgálatot arra az időszakra korlátozom, amely a híres milánói ediktummal zárul (313), mert ez a kor bizonyos fokú egységet mutat. Ez után az idő után nagy változások történtek: a kereszténység az uralkodók vallása lett; a Római Birodalom mindinkább a centrifugális erők áldozatává vált; a Birodalom határai többé nem voltak képesek megállítani a környező népek áramlását. Különösen Nyugaton lett nyilvánvaló a gyors szétesés, és ezzel együtt sokféle barbár nemzet fölemelkedése. Megragadó és igen lényeges is lenne, ha tanulmányunk vizsgálatát ki tudnánk terjeszteni arra a korszakra is, ami a 4. sz.-tól a 6. sz.-ig terjedt. Elég, ha arra a rendkívüli eljárásra gondolunk, ahogy Konstantin uralkodása Euse- biusnál összekapcsolódik a messiási eszmékkel, vagy a római nemzeti vissza- csapásra, amellyel Symmachus 3. Relatio-jában vagy a Victoria oltár fölötti összecsapásban találkozunk; akár Ágostonra és „ De civitate Dei” művére, amely a későbbi századok politikai bibliájává lett; vagy gondolhatunk Cassio- dorus meghatározó alakjára a gót királyok udvaránál; vagy akár arra a kérdésre is, hogy volt-e valamilyen kapcsolat a keleti nagy szektariánus egyházak kialakulása és a nacionalizmus áramlatai között. Témánk lehatároltsága és az áttekinthetőség megőrzése miatt ezeket a kérdéseket most mégis érintetlenül hagyjuk.

Meglepő fölismerés, hogy erről a sajátos témáról — amennyire tudomásom van róla — lényegbevágó tanulmány még nem jelent meg. E. L. Woodward Christianity and Nationalism in the Later Roman Empire c. munkájában (London 1916) éppen azzal a korszakkal foglalkozik, amelyet kizártunk vizsgálódásunkból. Számos elszórt utalás található C. J. Cadoux1 közismert és

1 C. J. Cadoux, The Early Church and the World, Edinburgh 1925.

161