Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)
Romano Guardini: A hit válságai
Romano Guardini: A hit válságai1 Elmélkedéseinket azzal a kérdéssel kezdtük, hogy milyen módon keletkezik a hit. Ezek a fontolgatások azonban mindig csak egy bizonyos határig jutnak el; minden élő keletkezése végülis kifürkészhetetlen marad. Ha megkérdeznénk egy olyan embert, aki hívő és képes arra, hogy önmagát helyesen lássa: „Miért is hiszel te tulajdonképpen?” akkor erre valószínűleg így válaszolna: „Mert meggyőz ez az igazság..., mert ez és ez az értéke megnyert..., mert ebben látom a végső vallási és emberi beteljesülés lehetőségeit...” Ehhez azonban még hozzátenné: „Ez azonban nem a végső érv. Valójában azért hiszek, mert Krisztus tényleg létezik.” Ez azt jelenti: „Mert hiszem.” A hívővé válás éppenséggel kezdet. Nem lehet pszichológiai vagy gondolati feltevésekből levezetni. Bizonyára lehet okokat említeni, utalásokat találni, bizonyítékokat felsorakoztatni; az ember feltárhat pszichológiai vonatkozásokat és megvilágíthat bizonyos véleményösszefüggéseket — a tulajdonképpeni hit maga azonban valami élő dolog kezdete, és mint ilyet nem lehet levezetni. Ha hasonlatot keresnénk rá, akkor nem olyan természetű, ahogy egy gondolkodó levonja feltételezésiből a végkövetkeztetést, hanem olyan, mint az a folyamat ahogy az alvó reggelenként az ébrenlétbe átjut; vagy még helyesebben, ahogy a gyermek az anyja ölétől elszakadva átlép saját létébe. A hit felemelkedik, felnyitja a szemeket, megszületik vagy ahogy mondani szoktuk: valódi kezdet az, ami történik. így minden arra irányuló kísérlet szükségképpen zátonyra fut, amely a hitet logikai, pszichológiai vagy etikai ok-okozati sorba akarja belekényszeríteni. A pusztán logikai gondolkodás számára a hívővé válás ördögi kör: saját magából kezdődik. Ez a körben forgás — azaz a logikai levezetés csődje — éppen a helyes mód, ahogyan valaminek valódi kezdetét értjük! A hitre térésnek e kifürkészhetetlensége mögött azonban egy mélyebb titok rejtőzik. A hit Istentől származik. A gondolkodás minden fáradozása, az érzékelés minden folyamata, a szent értékektől való megérintettség, minden találkozás a szent formákkal az a szövet, amelyen a tulajdonképpeni cselekvő Isten végzi munkáját. A hívővé válás Isten tettének hatása, amely megérint, áthat, megvilágosít, magával ragad, de ő maga megmarad a kegyelem titkában. Ebbe pedig nem furakodhat bele semmiféle pszichológiai vizsgálódás vagy logikai következtetés. A hitnek azonban megvan az emberi oldala is; a változásnak és a fejlődésnek megvannak a sajátos előfeltételei. Csak innen 1 Romano Guardini: Vom Leben des Glaubens 1983. 24-31. Glaubenskrisen 145
