Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)
Henri J. M. Nouwen: Több egy régi történetnél
Henri J.M. Nouwen Több egy régi történetnél (A prédikációról)1 Bevezetés 1857-ben Anthony Trollope a „Barchester Towers” című művében ezt írta: „Ami a legnagyobb gondot okozza az embereknek a civilizált és szabad országokban, az nem más, minthogy a szentbeszédeket végig kell hallgatniuk.” (U.S. Chatolic, 1970 július „Let’s abolish the Sunday Sermon”, Daphin D.C. Pochin Mould-tól.) Nem lepne meg, ha kiderülne, hogy manapság is sok ember egyetért ezzel az állítással. Tény az, hogy még mindig sok igehirdető van, aki prédikálni akar és sok olyan ember is aki kész ezt meghallgatni. Miért van ez? Talán azért, mert a mai embereknek — pontosan úgy, mint száz évvel ezelőtt — az a kívánságuk, hogy saját magukat, életkörülményeiket és világukat mélyebben megértsék és ezáltal jussanak a szabadságra. Krisztust követni azt jelenti, hogy képesek vagyunk olyan autentikus létre, ahogyan Krisztus élt. Az igehirdetés lényege pontosan abban áll, hogy az embereket ehhez az alapvető belátáshoz segítse. Belátni és felfogni mindig több, mint a puszta intellektuális megértés — alapvető ismeret; olyan tudás melyre az ember mint egész, tud igent mondani. Olyan felfogásról van tehát szó, ami az embereket teljesen, tetőtől talpig áthatja, a fejüktől a szívükig, az agyuktól a legbelsőbb részekig. Ha valaki erre az egészen átható tudásra eljut, olyan helyzetbe kerül, hogy valóban meghallhatja Isten igéjét és követni tudja azt a fényt , ami sötétségébe behatolt. Ha így látjuk, akkor világos, hogy az igehirdetőnek egyik fontos feladata az, hogy azokat a valóságos és nyilvánvaló akadályokat elhárítsa, amik az embert meggátolják abban, hogy a befogadás közben valóban megértsen valamit a hallottakból. Nem olyan régen az egyik barátom prédikált vasárnap egy hollandiai templomban. A beszéd kidolgozására legalább három napot fordított. Az istentisztelet után láttam, hogy egy 17 éves srác ül az utolsó padban. Mivel a prédikáció elkészítésében a barátomnak magam is segítettem, ezért szívesen megtudtam volna, milyen hatással volt a hallgatókra. így hát odamentem a 1 In. Henri J.M. Nouwen: Schöpferische Seelsorge Herder 1989. 51-74. 128
