Munkálatok 1988 (Budapest, Magyar Egyházirodalmi Iskola, 1988)
44 csak megerősíti azt, hogy az önmegvalósitás ás az önátadás mennyire összetartozik. Aki megtalálta hivatását, valódi rendeltetését, az bátran ráteszi, odaadja erre mindenét - és ez megfordítva is igaz: nem találhat ja meg hivatását az, aki nem igyekszik önmagát megismer ni és alakítani, hogy megszülessék benne a készség a teljes elköteleződésre. /Ideg kell fontolnunk azt is, hogy az önátadásnak természeténél fogva egy másik személyhez kell fordulnia. Az ember mint személy ugyanis sohasem nyugodhat meg tartósan olyan dologban, amely nála alacsonyabbrendü. Elköteleződésünk motivációja legtöbbször valamilyen személyes kapcsolat, valakinek a kedvéért teszünk meg, vállalunk valamit./ Mindenképpen szólnunk kell még arról, hogy az elköte lezodés, az önátadás igazi és végső értelme az Istenhez fordulás és a vele való bensőséges kapcsolat. "Akaratom csak úgy válhat szabaddá, ha más akaratot szolgál. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenféle más akaratot szolgálnia kell. Valójában csak egyetlen olyan akarat létezik, amelyiknek szolgálatában tökéletességet és szabadságot találhatok."i4 hisszük, hogy azok a magukat ateistának valló emberek, akik valami pozitiv cél megvalósítására adták az életüket, akik komolyan veszik azt, hogy emberségükhöz hozzátartozik az elkötelezettség, a, felelősség, azok is együttműködnek voltaképpen Isten aki rátával, hogy törekvésük, szeretetiik mögött Isten áll. A skolasztika szóhasználatával elmondhatjuk róluk,hogy megvan bennük a "fides qua creditur", az a szellemi magatartás, amelynek tudatos keresése és megélése minden ért el mess égre igényt tartó cselekvés lehetőségi feltétele. És róluk szól a II.Vatikáni Zsinat i3, amikor azt mondja: "Isten egyedül őáltala ismert utón elvezetheti a hitre azokat is, akik hibájukon kívül nem ismerik az evangéliumot..."15 /a hit = fides quae creditur értelemben/. Ilyen megvilágításban érthető az az áll tiás, hogy nem-megfogalmazottan ezeknek az embereknek az elköteleződése is Istenre irányul. Amikor azonban ismételten azt mondjuk, hogy az önát^ adás igazi célja az Istennel való személyes kapcsolat, ezt nemcsak az támasztja alá, hogy eddigi tapasztalatunk szerint igazán csak ez képes tartósan motiválni az
