Munkálatok 1988 (Budapest, Magyar Egyházirodalmi Iskola, 1988)
40 utasítása nélkül mégis el tudja fogadni a tőle függetlenül adott helyzetet, diszpozíciókat. A keresztény életeszmény Jézus élete. De mivel magatartását csak konkrét, alkalomhoz kötött megnyilatkozásaiban tudjuk megfigyelni, nagyon nehéz általánosan megfogalmazni, mit és hogyan kell követnünk az életében. Hogy ezt a magatartást megtanuljuk, úgy kellene őt ismernünk, mint "egy ma élő valakit", "ahogy egy gyermek ismeri az anyját, a férj a feleségét"4. Ebb“n szeretne segítséget nyújtani ez az iras a legfontosabbnak vélt szempontok kiemelésével. III. OMSSVALOoIíAi Nemcsak a keresztény teológia és keresztény ihle- tettségü filozófia, hanem jónéhány magát ateistának valló gondolkodó is megfogalmazta már: az ember nem érthető pusztán önmagában, nem elég önmagának. .'latalmában áll, hogy önmagát meghatározza, de ebben csak akkor jár el ésszerűen és helyesen, ha igazodik az em- ber-mivoltával adott belső feltételekhez /pl. az un. antropológiai állandókhoz/. Noha sok filozófiai irányzatban csak a gyakorlati élet posztuláturnaként - és igy sokszor merőben külső szabályrendszerré lefokozva - szettel az erkölcsiség, mégis a megalapozására irányuló törekvések arra az implicit meggyőződésre épülnek és építenek, hogy saját sorsa alakításában az ember nem válhat egészen függetlenné a másiktól, rá van utalva másokra. "Az én sikerem nem a sajátom. A hozzá vezető utat mások építették. Munkám gyümölcse nem az enyém: mások eredményeit készítem elő. Hibáim sem az enyémek. Mások tévedéseiből eredhetnek, és talán mások fogják helyrehozni. üzért életem értelmét nem kereshetem pusztán saját eredményeim végösszegében"'’. Ezek a mondatok már utalnak arra, hogy az elméleti megfontolás épp az ember személyes, egzisztenciális tapasstala- tát igyekszik értelmezni. Ez a tapasztalás a tárgyi világhoz fűződő viszonyunkat is jellemzi, de kikerülne tét-* lenül megjelenik emberi kapcsolatainkban, a barátság,a szerelem - vagy a tár3tálánsái, az elhagyatóttság átélésében. "Az őrületbe kergetné az egyedüllét, ha nem