Munkálatok 1988 (Budapest, Magyar Egyházirodalmi Iskola, 1988)
30 "Őrizd meg a hitet, a félelmet és az önmegtagadást. Kettős, amit ezek müveinek bennünk, igazat vagy gonoszát. Te az igaznak higgyél,’ és ne a gonosznak, mert az igaz útja egyenes, a gonoszé azonban görbe. Te az egyenes és sik utón járj, a görbe utt51 pedig tartsd távol magadat, A görbe útnak nincsenek ösvényei» hanem uttalan és akadályokkal teli, durva és tövises. Szomorúságot okoz mindannak, aki azon halad. Akik pedi_, az egyenes utón járnak, akadályok nélkül juthatnak előbbre, mert az ütjük sem nem durva, sem nem tövises. Beláthatod,hogy hasznosabb ezen az utón járni /Past 35, 1-5/» c/ A II.század második negyedében keletkezett Barna-j bás levél utolsó négy fejezete a Didakhéból és a Pásztorból jól ismert két útról szóló tanitást foglalja magában. "A tanításnak és .a tevékenységnek két útja van: a világosságé és a sötétségét" /XVIII, 1-2/. "A fény útja ez: ha valaki a meghatározott helyhez vezető utat akarja járni, cselekedeteivel igyekezzék. Az eme utón való járás tudása, amelyet megkaptunk, a következő: szeresd Teremtődet" /XIX, 1-2/. 2 . A keresztény közösség ^ Hermasz a Pásztorban egy tornyot ópitő asszony alakjában festi meg az egyházat. Odamegy hozzá, mert kiváncsivá teszik a kiválasztott és eldobott kövek, és megkérdezi. A hölgy igy válaszol: "Azok a kövek, amelyek négyszögletüek, fehérek, ezek az apostolok, episzkopo- szok, tanítók és diakónusok. Azok, amelyeket a mélyből hoztak elő, azok, akik az Ur nevéért szenvedtek. És azok, amelyeket elvetettek sőt kidobtak, azok, akik vétkeztek, és szándékukban volt, hogy megtérjenek, és ezért nem dobták őket messze a toronytól /vis.III,5, 1-5/. tibből az együttesből kiemelhetjük mindazt, ami a hierarchia tagjaira vonatkozik. Hermész számos különböző kategóriát sorol fel. Itt vannak a presbiterek. Hermész ezeket a püspök névvel jelzi, megtalálhatók azután a vándor misszionáriusok, apostolok és doktorok. A presbiterek mellett a diakónusok allnak, akiknek fő
