Munkálatok 1988 (Budapest, Magyar Egyházirodalmi Iskola, 1988)
- 27 való belépést. Jánosnál /10,16 kW/ Jézus, a jó Pásztor szemben áll a béressel és a tolvajjal. A követés jelenti az Istennel ellenséges világ elhagyását, a bűnnek való me ghal ást és az Isten utján való elindulást. A tanitványi állapot, a mesterrel való együttélés szándékának kifejezése a jézusról hallott tanuságtétel- lel kezdődik. Keresztelő dános hirdette: "íme az Isten Báránya" /Jn 1,36/. András egy azok közül, akik János szavára követték Jézust /Jn 1,40/, igy ezól Péterhez: "Megtaláltuk a Messiást" /Jn 1,41/. Fülöp tudtúl adja Natanaelnsk: "Megtaláltuk akiről Móze3 törvénye és a próféták Írtak,a názáreti Jézust, Józsefnek a fiát"/Jn 1,45/. A szamariai asszony tanuságtétele után "a városból sokan hittek benne a szamariaiak közül" /Jn 4,39/, és miután felismerték, hisznek benne, mert hallották őt és megtudták, hogy "valóban ő a világ üdvözítője" /Jn 4,42/. A tanítvány megosztja az Ur sorsát /Jn 12,26;21,19- 22/ és részesedik majd dicsőségében /Jn 12,26; 13,36kk/; Jézus visszatérése az Atyához üdvöt hozó tény. Megnyitja az utat, amelyen a hivő, a tanítvány követi Urát a dicsőségbe. Előkészíti számukra a helyet, hogy ők is ott legyenek, ahol ő /Jn 14,1-4/, hogy vele együtt szemléljék az Atya dicsőségét /Jn 17,24/. Jézus követése az Atya hívásából ered és az Atyával való élet felé tart, aki "megtiszteli" a tanítványt /Jn 12,26/. Az ide jutáshoz a halál a szükséges átmenet. Ha a buzaszom nem hal el, egymaga marad, aki meghal, sok termést hoz" /Jn 12, 24/. Aki gjálöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre /Jn 12,25/. Jánosnál a követés nem a híváshoz, hanem ígérethez kapcsolódik /Jn 8,12; 13,36/. Jézus a halál után ígéri meg a dicsőségében való részesedést. Jézus követése Isten ajándéka, kegyelem. Isten részéről az embernek adó tt lehetőség, hogy hit és szeretet közösségében éljen élete folyamán Jézus Krisztussal és részesedjen majd vele együtt abból a dicsőségből, amelyet Atyjától kap a Feltámadásban és a Mennybemenetelben.