Munkálatok 1987 (Budapest, Magyar Egyházirodalmi Iskola, 1987)
Nyámándi Lajos: Izrael történetszemlélete a prófétai írásokban
33 az előbbi qéc jelöl. Erre az utóbbira pedig a közelvárás irányul /Ez 23,25; Ám 9,1; Pa 37,33/. Ennek a megfontolásnak a továbbiakban fontos szerepe lesz. A prófétai üzenet jellegzetessége aktualitása és jóslatainak közeli beteljesedése. Ebben a tényállásban kell szemlélni az eszkatologikus fogalmak használatát. S ebben kell e használat kritikáját i3 alkalmazni,mert éppen e meghatározó közeli beteljesülés tényével bizonyítják illetve vonják kétségbe a kutatók, hogy a prófétai jóslatok a történelem abszolút végéró'l való elképzelést tartalmaznak. Nem szabad azonban kijelentéseiket valamiféle időfogalomhoz mérni, hisz ők erről nem beszéltek. Mégis el kell gondolnunk egy hosszabb időtávot, amelyben a vég Isten megjelenése lesz, és a- melyben igy a közel-várás is hangot kaphat. így próbáljuk a prófétai jóslatok végérvényes karakterét föltárni. Föntebb már szóltunk egyfajta történelmi analógiáról és most e jóslatokat is ezzel kapcsolatban kell megértenünk. Segítségül hívunk itt egy eszközt, amelyet a történelem dualisztikus koncepciójának neveznek. Ez a két időkorszakról vallott fölfogás végül is azonos "törés" elképzelése, amely előtt Jahve nagy rombolása áll, utána pedig az uj, amelyet Isten cselekszik népe javára. Ebben a fölfogásban kétségtelenül mutatkozik Jahve történelemalakitása és végidőalakitása közötti különbség, hiszen igy még a történelmen belül is szerephez jut egyfajta eszkatologikus várakozás /íz 7/. A szöveg maga nem követeLi meg, hogy az eszkatologikus fogalmat - "törést" - csak a végidő cselekedeteire értelmezzük. Valószinüsithető, hogy eszkatologikus alatt a "törés" rögzítését kell érteni, amely olyan mély, hogy a jövő semmiképpen sem lehet az eddigi folytatása. Valamiféle kezdőpont-szituáció, amelyre Izrael és összes vallási eszközei vissza lettek vetve. Vakuum, amelyet a próféták igehirdetésük által hoztak létre és azáltal, hogy minden más hamis biztonságot elsöpörtek. Újat teremtettek és ezután a Szót ebbe az újba állították. Amilyen megdöbbentő ez az uj, olyan fontos ehhez is a történelmet hívni segítségül, hogy az eszkatologikus definícióját meghatározzuk. így a nrófétai jóslatokat a történelmi dráma megújulásának mondhatjuk. Tehát mi is ezek sze-