Munkálatok 1987 (Budapest, Magyar Egyházirodalmi Iskola, 1987)
Ugrits Tamás: Pálos ighehirdetés a barokk korban
- 16 Természetesen a szónoklás rendkívüli erejét és jelentőségét a barokk egyházi szellem csak felhasználja és nem kitalálja, hiszen ezt már Platon is igy fogalmazza: A szónoklat "a lélekvezetés művészete szavakon keresztül" A XVIII. század jobb iskoláiban a lelkipásztorkodás elméleti és gyakorlati anyagát a következőképpen tanították: "A szentségekről és a szentelményekrol, valamint a hivek lelki vezetéséről szóló részeket részint a kánonjogban és a dekratálisok magyarázatában, - részint az erkölcstanban adták elő. Volt azután külön liturgika, homiletika és katechetika." A mindent rendezni akaró barokk szellem, amely az egész társadalmat ki akarta emelni a középkor rendezetlenségéből, a katolikus egyház ellenreformációs törekvéseiben nyilvánul meg. A háborúktól szétforgácsolódott, a reformáció hatásától meggyengült katolicizmust csakis tömegekhez szóló, látványosságaiban hatásos pasztorációs módszerrel lehetett megerősíteni. Ennek a korszaknak legkiemelkedőbb pálos prédikátora CSUZY ZSIGMOND. "Tudatos nyelvújító és népies irányú nyelvbővitő volt, az irodalmi njeLv szókincsének gyarapításában jelentékeny érdemeket szerzett..." - irja róla Pintér Jenő. Munkásságának irodalomtörténeti méltatása mellett, sokkal fontosabb az a tény, hogy a XVIII.században prédikáció- gyűjteményei meghatározó jelentőségűek voltak a vallási életre. Csuzy Zsigrnond magyar nyelven adta ki munkáit 1723-1725 között. " vidéki igehirdetők ezekre támaszkodva készítették el vasár- és ünnepnapi prédikációikat. Olyan korszak volt ez, amelyben sokszor még a lelkipásztorok sem voltak tisztában a katolikus egyház tanításával, nem is beszélve az egyszerű hívekről. A prédikáció- gyűjtemények teológiai és pasztorális jelentősége még inkább érthető, ha figyelembe vesszük Alszeghy Zsolt s zavait: "...a XVIII. Század elején csak a főúri és a papi réteg vásárolta és olvasta az irodaimis ágra egyedül igényt tartó teológiai müveket. A köznemességhez és a jómódú polgárosztályhoz a Biblián és az énekeskönyveken kivül csak a világiirodalom alacsonyabbrendü termékei, a kalendáriumok és a németből fordított grobiánversek jutottak el. Az ország nagy hányadát kitevő jobbágyság kezébe