Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

Egyszer Vienna-i János, a 19. századi francia szent, megkérdezett egy idős parasztot, hogy mit csinál, amikor hosz- szu órákon keresztül a templomban üldögél és látszólag nem is imádkozik. A paraszt igy felelt: "O néz engem, én meg nézem Ót, és nagyon boldogok vagyunk igy egylitt. " Ez az ember megtanult Istennel beszélni anélkül, hogy szavakkal megtörte volna a közelség csendjét. Ha ezt megtanultuk, akkor az imádság bármely formáját használhatjuk. Ha az általunk használt szavakból próbáljuk az imát kialakítani, reménytelenül bele fogunk fáradni e szavakba, mert ha nélkülözik a csend mélységét, sekélyessé, unalmassá válnak.

Am milyen lelkesítők, ha a csend tapasztalatával és kellő lelkülettel telnek meg:

"Uram, nyisd meg ajkaimat, és szám a te dicséretedet fogja hirdetni!" (50. Zsolt. 17)

Az imádság lényege

Szent Máté evangéliuma szinte már az első sorokban bemutatja az igazi imát. Amikor a napkeleti bölcsek meglátták a régóta várt csillagot, késlelkedés nélkül elindultak a Király keresésére; megérkeztek a jászolhoz, ahol térdreborulva imádták Istent, és átadták ajándékaikat. Az ő imádságuk tökéletes volt; elmélyült és áhitatos.

Az imádsággal foglalkozó népszerű könyvekben gyakran olvashatjuk, hogy az ima lebilincselő élményt nyújt. Szinte közhelynek tűnik, ha ezt halljuk: "Jöjj hozzánk és tanulj imádkozni! Érdekes, izgalmas az ima; uj világot fedezel fel, Istennel találkozol, megtalálod a lelki élethez vezető utat." Ez részben természetesen igaz, de ezekből a kijelentésekből egy sokkal messzebbre ható kérdést kifelejtettek: azt, hogy az ima veszélyes kaland, és kockázat nélkül nem kezdhetünk hozzá; ahogyan Szent Pál Írja: "Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni" (Zsid. 10, 31). Ezért az élő Istennel szándékosan szembenézni, félelmetes vállalkozás, mert minden egyes Vele

78