Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Imádságos találkozások

nak van egy olyan tulajdonsága is, amilyen kevés keresztényben van meg: a farkcsóválást sohasem hagyja abba!

életünkben, annak minden zűrzavarában és látszólagos rendetlenségében meg kell próbálnunk fölismerni Isten tervét a figyelmes imádság és a csöndes meditáció révén.Képesnek kell lennünk arra, hogy megtaláljuk az imádságunkhoz szükséges bátorságot, erőt, ösztönzést és megfontolást. Persze ez ideális állapot: ide nem merészkedhetünk el közvetlenül, hiszen még nem szoktunk hozzá a szakadatlan imádsághoz, ahhoz, hogy mindig tisztában legyünk önmagunkkal és a körülöttünk folyó élettel. Ezt fokozatosan kell megpróbálnunk,néhány órával vagy még kevesebb idővel elkezdve, hiszen ha túl intenziven erőltetjük magunkat, vagy . túl sokáig figyelünk rá ilyen módon, erőnkön felülinek fogjuk érezni ezt, és össze fogunk roskadni. Nem mintha a kegyelem hiányozna belőlünk, hanem emberi gyöngeségünk miatt. Aztán ellenszenvet és kimerültséget fogunk érezni az ima kapcsán. A legelevenebb szavak is hamuhoz hasonlatosan jelennek majd meg szájunkon, és nem fogjuk érezni azt, hogy a nap során Istenben és Istenért élünk. Ezekben a pillanatokban alázatosan el kell fogadnunk a vereséget, és el kell ismernünk, hogy még nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy állandóan Isten jelenlétében éljünk. Ilyenkor lelki' böjtöt kell tartanunk, korlátoznunk kell magunkban az ima fel- lobbanásait, különösen a szóbeli imát, és tudnunk kell, hogy ha megpróbálunk élni a reggel már Istennek szentelt nap folyamán, ez már magában is imádságos helyzet. így aztán amint akaratunk megedződik, fokozatosan egész napokat fogunk tudni eltölteni az imádságban. Az ilyen ima már nem csupán a napi élet imádsága lesz, amely még nem formálhatja át azt,hanem egy sokkal tudatosabb, mélyebb ima, amelyről még később is fogunk szólni.

47