Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Henri de Lubac: Szembesülés a jelenkori ateizmussal

gat, mely átjár bennünket és uralkodik rajtunk, körülvesz, átvizsgál, és Ítéletet mond felettünk, miközben megvilágosít és életre kelt bennünket. Olyan Valöság, melyet - éppen szellemiségünkben - mindig többé vagy kevésbé rosszul élünk meg, s amelyhez, még jóakaratunk ellenére is, miridig többé vagy kevésbé hűtlenek vagyunk. Titkos Valóság, abszolút Misztérium, melybe mind jobban bele kell hatolnunk, vagy amelynek mind jobban engednünk kell, hogy átjárjon bennünket. Minden helyzet, de leginkább az ateizmussal való találkozás jő alkalmat nyújt erre nekünk. Ez a találkozás tehát arra késztet bennünket, hogy hitünket megtisztisuk, rendbe hozzuk, megvi- lágositsuk és el is mélyítsük (12). Mindig vigyázni kell arra, s nem lehet eléggé vigyázni rá, hogy össze ne keverjük azt, ami tőlünk származik, azaz Ízléseinket, szokásainkat, előítéleteinket, netán szenvedélyeinket azzal az Istentől jövő Vallásossággal, mely mindig oly kevéssé járt át bennünket; ugyanúgy kell óvakodnunk ettől, mint az istenkáromlástól. Hitünk, hangsúlyozzuk, nem tőlünk van; nem a mi tulajdonunk és a felsőbbrendűség semmilyen érzését sem ébresztheti bennünk. (13). Viszont vele szemben kötelezettségeink vannak. S nem nevezhetjük tisztulásnak azt, ami csak ködösítés, sem elmélyülésnek azt, ami csupán árulás. Nem az élő Isten hitétől való elhajlás - még ha ezt az elhajlást csak módszertaninak jelentjük is ki -, fogja lehetővé tenni számunkra az ateizmus tényének jobb megértését. Pont ellenkezőleg, éppen a hit fénye az, ahol ez a tény megvilágosodik számunkra és feltárul majd teljes tartalmában.

A mai világban már lehetetlen elkerülni ezt a szembesülést (s ezért cseppet sem kell panaszkodnunk). Márpedig, ha a hit tanúsága - amire később még visszatérünk- tényként kell, hogy szerepeljen minden hivő számára, s ha végül is ez a legfőbb fegyver ebben a csatában, akkor azoknak, akiknek a küldetéséhez hozzátartozik az értelmi reflexió, azaz akiknek ez illetékességi körükbe tartozik, helyüknek és lehetőségeiknek megfelelően kötelességük intellektuálisan számot adni a közös hitről. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, nem kell kivárnunk, hogy a hit működési szerkezetéről minden kutatást kimerítsenek; s a fortiori azt sem, hogy már meg legyen oldva minden prob367