Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Henri de Lubac: Szembesülés a jelenkori ateizmussal

dett dialógus (akár külső eszmecsere formájában, akár tulajdon lelkiismeretünk bensejében) hamarosan szembesüléssé válni. Valamint mindig elfogadunk majd partnerünktől, ha igaz az, hogy "nincs semmiféle olyan termékeny megbeszélés, mely néhány ponton ne jelentené a két partner gondolatainak kölcsönös egymásba hatolását" (5), s hogy "az örökölt hittől a reflektált hitig tagadás utján" (6) jut el általában az ember. Nyilvánvalóan nem az következik ebből, hogy egyszerűen csak hallgatnunk kell ezt a tagdást, anélkül, hogy reagálnánk rá. Éppen tökéletesebb reflexiónk alapján igyekeznünk kell választ adni rá, hasonló erőfeszítéssel és őszinteséggel. Minden dialógus eszmecserét, kölcsönösséget jelent. Persze az nem következik ebből, hogy tétlenül nézzük, mint kerül tévútra a gondolkodás annak a relativizmusnak útvesztőiben, mely kikerülné még az összeütközés látszatát is. Nem a kölcsönös mosolygás a célja a különböző hitvallású keresztények között ökumenikus dialógusnak (7), de még ennél is kevésbé a hívők és ateisták között létrejött dialógusnak. Ennek megvannak a sajátos szellemi követelményei. A dialógusra való meghívás nem azt jelenti, hogy le kellene mondanunk értelmes tevékenységünkről. "A dialógus kora" nem az értelemről való lemondás kora, jóllehet a keresztény ember hite, mely irányítja magatartását, nem egyedül az értelemből származik. Bármilyen összetettek legyenek is kifejezésmódjai, az Igazság egy és szent; megérdemli, hogy az ember komolyan keresse, hogy hozzá a keresés közben is hűséges maradjon, hogy alkalomadtán megvallani is tudja, s hogy szükség esetén komoly erőfeszítéssel igazolni próbálja(8). Végül, bármilyen finomságokat találjon is ki több-kevesebb sikerrel a határozott állásfoglalás elkötelezettségétől meghátráló termékeny észjárás, vagy bármilyen aggodalmakkal rettegjen is a hezitáló gondolkodás a szavak útvesztőitől, ha már egyszer összegyűjtöttünk minden kívánatos magyarázatot s lehetőség szerint elhárítottuk a félreértések minden okát, akkor a megkezdett dialógusnak elkerülhetetlenül választ kell keresnie a kérdésre: van-e Isten (s milyen O), vagy pedig nincs?

364