Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Alfons Auer: Diakonátus és cölibátus
Vö. i. m. 241.0. (18) (19) Vö. W. Schamoni: Familienvater als geweihte Diakone, 48. o. (2P) P. Winninger magánvéleményben kifejti, hogy szerinte fiatal férfiakat nem lehet diakonátusra jelölni. Legalábbis elég hosszú időt kellene biztosítani nekik, hogy kiderüljön, házasságuk kibir-e minden nehézséget; "mindenképp el kellene kerülni az elvált diakónusok vagy a rosszul sikerült házasságok lehangoló látványát. " ,Az viszont mégiscsak szélsőséges álláspont, hogy P. Winninger csak nyugdijasokat engedne diakónussá szentelni.” Személyesen ragaszkodnék ahhoz, hogy a jelölteket az idősebb házasok, különösen a nyugdíjasok köréből válasszuk. S úgy vélem, hogy a jelöltek elegen lennének” - Írja. Ez a megoldás kizárná a lelkipásztorkodásból a fiatal és középkorú értékes, energikus személyeket. Ezenkívül egyáltalában nem valószínű, hogy a élemedett korú jelöltek egyedül meg tudnák oldani a lelkipásztorhiány gondját. Még azt sem látjuk okvetlenül szükségesnek, hogy a házasságkötés megelőzze a diakó - nusszentelést. Valóban, kelet és nyugat egyöntetű hagyománya, hogy a felszentelés akadálya egy esetleges későbbi házasságnak, a házasság szentsége viszont nem zárja ki a későbbi szentelést. Ezt azonban csak a papszentelésről állíthatjuk. Valóban igaz lenne, hogy a hivő nép vallási érzéke egy diakónus későbbi házasságában "bukást”, egy házasember diakónussá szentelésében pedig "emberségének további kibontakozását" látja? (21) Vö. J. Hornef; Kommt der Diakon der früher Kirche wieder? 85. o. (22) Vers un renouveau du diaconat, 171.0. (23) Erre mindenekelőtt J. Hornef mutat r^> Vö. Kommt der Diakon der frühen Kirche wieder? 26. 147.o. Caritas 37 1959. 110. o. Benediktinische Monatschrift 36 1960. 401-403.o. 353
