Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Paul Winninger: Diakónus és laikus
Paul Winninger DIAKÓNUS ÉS LAIKUS Cikkem célja, hogy - tekintettel a diakonátusnak mint önálló intézménynek az ujrabevezetésére - röviden körvonalazzam a diakónus és laikus közti különbségeket és összefüggéseket. Az irás eredményét három mondatban foglalhatjuk össze: 1. A diakónus nem laikus, hanem klerikus, 2. Átveheti azonban a nép és a pap közötti közvetítő szerepet. 3. A diakónusi hivatal különbözik a világiak apostolko- dásátől, s ezek nem vetélytársai egymásnak. I. A diakónus a hierarchiához tartozik Különösen a diakonátus megújítására irányuló mozgalom kezdetén több szerző szerencsétlen megnevezést használt mint a "laikus diakónusok”, vagy a "laikusok diakonátusa". Ez a szóhasználat pontatlan, sőt ellentmondásos, tehát értelmetlen. A diakónusok a laikusok közül kerülnek ki, mint ahogy a papok is. A papok azonban a felszenteléssel az egyházirend szentségében részesednek, s ennek kitörölhetetlen pecsétjével vannak megjelölve. A diakónusok a klérus részeként lépnek be az egyházi hierarchiába. "Az egyházban a Krisztus alapította rend a klerikusokat a laikusoktól a hivők vezetésében és az isteni kultusz szolgálatában különbözteti meg” (CIC can. 948). Az egyházirenH fokozatairól a tridenti zsinat az■ alábbiakat fejti ki: "A katolikus egyházban isteni alapítású hierarchia áll fenn, a- mely püspökökből, papokból és szolgákból tevődik össze (DS 323