Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Orosz László: A Filioque-kérdés a mai ortodox teológiában
van az élet lehelésében a Lélek felé, de a Lélek is ott nyugszik a Fiun az Atya szeretetének pecsétjeként (32). Evdokimov szavai szerint az ortodoxia számára ez a lehetséges legvégső határ a filioque nyugati felfogásának követésében. Ha nem is az eredet, de az örök megnyilvánulás szintjén az Atya megadja a Fiúnak az un. "spirativ” működést. Viszont a szenthá- romsági abszolút egyensúly kedvéért rögtön hozzá kell tenni: e tekintetben a Szentlélek pedig jelen van az atyaság működésében. A helyesen értelmezett filioque teológiáját ki kell egészíteni a "spirituque" elvével; s ez nemcsak az egyoldalú pneu - matológiát, hanem a szoteriológiát és ekkléziológiát is helyes útra segítheti. Végül: a filioque-kérdéssel kapcsolatban ma is fölvetődik a probléma: hogyan oldható meg a hitvallásukban jelenleg még különböző testvéregyházak találkozása. Számos teológiai bizottság foglalkozik ma ezzel a kérdéssel. Ez év februárjában jelent meg a Keleti Intézet professzorának, Georges Dejaifve jezsuita atyának cikke, ahol megállapítja, hogy "katolikus részről már sző sincs arról, hogy a dialógusban előfeltételként kellene megszabni a Filioque elfogadását”(33). A párizsi Boris Bobrinskoy ugyanebben a hónapban hivatkozott egyik Írásában arra, hogy Szt BazilnakésjiKonstantinápolyi Zsinatnak kiélezések nélküli fogalmazása mennyire példát adhatna ma is a hit lassú pedagógiáját alkalmazó pasztorális hozzáállásra (34). Ugyanitt megemlíti, hogy az Egyházak Világtanácsának "Hit és konstitució" elnevezésű teológiai csoportjában olyan ökumenikus tervezet született, mely a hitvallásból megpróbálja eltörölni a későbbi betoldást, s melynek elfogadásában egyetért számos katolikus és protestáns teológus. Ezenkivül főleg az anglikánokkal folyó dialógus során reflektáltak ortodox teológusok arra, hogy az Egyház kezdettől fogva hive volt a teológiai pluralizmusnak. A viszonylag kisszámú dogma mellett számos vitatott tanítást fogadtak el un. theologoumenonként (35). Mivel maga VI. Pál pápa 1974 okt. 5. -én, a Filioque-t kimondó lyon-i zsinat évfordulója alkalmával megtette azt az ökumenikus lépést, hogy nem egyetemes zsinatot, hanem a "nyugati világban megtartott 6. általános szinodust" említett ünnepi levelében, ezért 286