Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Németh László: Az istenképiség Szent Ireneusznál

eseményhez volt kötve és igy.amit Krisztus által kapott az ember az nem a kezdeti állapotnak a visszaállítása. Bár sző van arról, hogy Krisztus azt szerezte vissza, amit Adám elveszített (45), de az első emberben. Isten ajándéka nem volt meggyökerezve és könnyen elveszíthető volt. Csak terv volt, bizonytalan vázlat (46). Ireneusznak ezt az egész tanítását ösz- szefogja a rekapituláció eszméje. "Krisztus saját magában ösz- szefoglalja és lerövidíti az emberiség egész megelőző életét egészen Ádámig, s eme lerövidítés által üdvözíti az emberi nemet" (47). A fogalom megvilágítja az üdvözités müvét a testen és az egész teremtésben(48). Az Adám-Krisztus párhuzam kidolgozása Ireneusz érdeme. Adám a teremtésben volt az emberiség feje. Krisztus az ujjáteremtett emberiség feje lett.

A megtestesüléssel egy uj kezdet indult el. Krisztusban a Lélek által elnyert képiség és hasonlatosság azonban nem végérvényes. Krisztus eljövetele után is elveszíthető. Az embernek kötelessége, hogy megőrizze (49). Mivel a Lélek, aki az emberben a hasonlatosságot műveli, az Egyház közösségében található meg (50), ezért az istenképiség és hasonlatosság lényegében csak az Egyház tagjai számára lehetséges (51).

45/ 3,18,1 (H 2, 95):... quod perdideramus in Adam

__ hoc

in Christo Jesu reciperamus.

46/ J. Daniélou, i.m. 368-369.

47/ Vanyő L., Az ókeresztény egyház és irodalma, 327.

48/ A.Bengsch, i.m. 90.

49/ 5, 6, 1 (H 2, 333): Perfecti igitur, qui et Spiritum in

se perseverantem habuerint Dei, et animas et corpora sine querela servaverint.

50/ 3, 24, 1 (H 2, 132): Ubi enim Ecclesia, ibi et Spiritus

Dei, et ubi Spiritus Dei illic et Ecclesia et omnis gratia.

51/ H-J. Jaschke, i.m. 315.

259