Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Imádságos találkozások

magát. Mindeddig egy szennyes vizű bUzlő vidéknek, London szeméttelepének tekintette ezt a helyet. Mivel azonban most testén kivül van, és nem viszonyít mindent önmagához, most először látja a Temzét. Felfedezi, mint egy adott tényt: mint a nagyvároson keresztülhömpölygő folyamot. Vize szennyes és átlátszatlan, hisz London hulladékát szállítja a tengerbe. De mindez úgy van, ahogy lennie kell, mert pontosan ez a viz sajátos szerepe, itt pedig minden hiteles. Mikor tehát úgy látja a vizet, ahogyan ténylegesen van, és érzelmek meg fizikai undor nélkül fogadja el, minthogy már nem undorodhat tőle, mert nincs teste, amely fürödhetne, vagy ajka, amely inna belőle: akkor megpillantja a viz mélyét. Egyre kevésbé marad a viz átláthatatlan. Végül pedig átlátszóvá válik. Ez az áttetszőség aztán odáig fokozódik, mig végül a viz mélyén egy fényes szálat vesz észre: az ősvizet; ahogyan Isten megteremtette; ennek a víznek a mélyén pedig egy még fényesebb szálat: azt a csodálatos vizet; amellyel Krisztus a szamariai asszonyt kínálta meg. A testtől elszakadva a halott lány képes lett meglátni olyan dolgokat, amelyekre előzőleg vak volt. Ugyanez érvényes ránk is. Ha elfogulatlanok tudnánk lenni magunkkal szemben, és eljutnánk arra a belső szabadságra, melyet az atyák "apatheiának” azaz szenvedély-mentességnek neveztek, egyre tündöklőbbnek láthatnánk a dolgokat. Meg tudnánk pillantani Isten jelenlétének ragyogását is ebben a sötét és átlátszatlan világban. Megláthatnánk a kegyelem működését mindenütt és minden dologban.

Hallás

Az imént azt mondtam, hogy a látás nem elég. Hallanunk is kell. A hallás a lankadatlan figyelemnek a működése. A halláshoz nemcsak fülünket kell használnunk, hanem ugyanakkor igyekeznünk kell megérteni a szavak jelentését és célját is, A meghallgatás azt jelenti, hogy meghajtjuk fejünket olyan alázatosságban, amely már képességet ad mindazok befogadására, amit a másik személy veteget értelmünk és szivünk talaján. Pontosan ez az "alázatosság", humilitas szó igazi jelentése.

23