Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Orosz László: A korai kerszténység helyi egyházai és hatásuk mai egyházszemléletünkben
gadtassa saját apostoli küldetését, mely "nem embertől" - tehát a jeruzsálemi egyház tagjaitól -, "hanem Jézus Krisztustól eredt"' (18)! Bizonyára az ő érdeme lehetett az archaizáló nyelvhasználat megváltoztatása. Tehát csupán az ötvenes években kezdték megkülönböztetni a sok-sok egyházi küldöttet az igazi, az Ur által személyesen meghívott apostoloktól, akiknek sorába Pál és a Tizenkettő tartozott bele. Ám még ezt követően is sokan megtartották a régi szokást, s apostolnak neveztek minden misszionáriust (19). Továbbhaladva szembe kell még néznünk egy manapság meghökkentő hatású állítással: "Az újszövetség apostola különösképp egyvalamit nem végez, s egyvalami nem az ő dolga: az egyház vezetése!" (20). - Talán fölösleges itt most példaként felsorolni Szent Pál összes levelét, amelyek közigazgatási intézkedések helyett inkább személyes kérdésekre adott testvéri válaszok. Az igazi apostoli feladat mindig a "kérügma" és az egyházszervezés: a helyi irányítás mindenütt sajátos testületek kezébe kerül. "Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát... "-indokolja a Tizenkettő a diakőnusválasztást, mely egyébként minden fontossága ellenére sem az apostolok kizárólagos és szuverén döntése alapján, hanem a "tanítványok sokaságának” bevonásával történik (21). A szegények, özvegyek gondozására kijelölt és fölszentelt testület az apostolok munkatársa lesz: nemcsak a zsinagógái mintára kialakított karitativ szolgálatban, hanem idővel az igehirdetésben és keresztelésben is (22). A kézrátétel során tehát az apostoli megbízatás egyik jelentős részében is részesülnek! 18/ Gal 1, 1 19/ Lietzmann 144. 20/ Mc Kenzie 241 21/ ApCsel 6, 1-3 22/ ApCsel 6, 1-7 8,4-6 209
