Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Orosz László: A korai kerszténység helyi egyházai és hatásuk mai egyházszemléletünkben

I. Helyi egyház az apostolok korában

1. Jeruzsálem, az "Isten egyháza”

A Jézus által összegyűjtött és pünkösd napjára igazi közösséggé kovácsolődott tanítványok csoportja "Isten egyházának” tartotta önmagát. Úgy is lehetne mondani: önértelmezési kísérletei végeztével "egyház" néven talált helyet magának a meglehetősen bonyolult környezetben. A név rendkívül jelentős! Általa azonosulni tudott az őskeresztény közösség egy olyan "ekklészia-eszmével", amely már évszázadok óta ott derengett az írásokban jártas zsidóság előtt.

Rendkivül jelentős mindenekelőtt az a tény, hogy az "egyház" sző Jeruzsálemben nem az "ekklészia" köznapi értelmezésének, megszokott görög jelentésének felelt meg. Hiszen a profán nyelvben ez aligha jelentett többet alkalmi csődületnél, összejövetelnél vagy szervezett gyűlésnél. Az "Isten egyháza" viszont kezdettől fogva igazi közösség. Istentől üdvösségre meghívott nép, akárcsak az Ószövetségben a "qahal Jahve", Izrael teljes liturgikus közössége. Olyannyira egybetartozik, oly erősen hozzákötődik Üdvözítőjéhez, hogy még az ’edah azaz szü- nagőgé sző sem alkalmazható rá, jóllehet a zsoltárok is gyakran emlegették ilyen néven az Urat dicsőitő liturgikus összejövetelt (1).

Az uj közösség egyedüli letéteményese a messiási Ígéreteknek: következésképp véglegesen maga tölti be a messiási nép számára kijelölt és kiválasztott szerepet. Krisztus tanítványai ké1/ Alaposan kiaknázzák majd az ebben rejlő lehetőségeket az egyházatyák, kik jől tudják, hogy a Szentirás a "szünagő- gé"-t vonatkoztatta olykor barmokra is (con-greg-atio), mig az ekklészia kezdettől fogva mély teológiai tartalmat hordozott: (convocatio), vö. August. Bnarr. Ps.81.

205