Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Eduard Lohse: A szegények evangéliuma
A keresztény hitvallásnak ezt a mondatát Pál apostol fejtegetésében összefüggésbe hozza a jeruzsálemi közösség számára végzett gyűjtéssel, és igy következtet: Mivel Krisztus értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által titeket gazdaggá tegyen, nektek is törődnötök kell elszegényedett jeruzsálemi testvéreitekkel, és gazdagoknak kell lennetek a szeretet munkájában. A gondolatmenetet ezzel konkrét, segítő cselekedetekre élezi ki. K. Holl óta többen vizsgálták azt a kérdést, vajon ez a gyűjtés adó jellegű volt-e, hasonlóan a templomi adóhoz, amelyet a jeruzsálemi szent hely számára minden zsidónak - akár az anyaországban, akár a diaspórában élt - fizetnie kellett 21. Olyan adóról, amelyet a pogány keresztény közösségeknek az őskeresztény közösség számára fizetniük kellett volna, biztosan nem beszélhetünk. Hiszen az apostol éppen az örömmel való adakozásra hivatkozik, hogy igy adják adományaikat "a szentek között lévő szegények számára Jeruzsálemben" (Róm 15,27). "Mivel - indokolja kérését - ha lelki javaikban osztoznak a pogányok, kötelesek anyagaikban segítségükre lenni" (Róm 15,27). Ezt a megtisztelő kötelességet, amelynek végrehajtását az apostol a jeruzsálemi közösségnek kötelezően megígérte, a Krisztushoz való tartozás megvallása indokolja, aki gazdagságát a szegényekre árasztotta, s ezzel övéit is szeretetszolgálatra hívta meg. A kereszténység történelmének egyetlen korszakában sem menekülhetett meg attól a kísértéstől, hogy mégis földi javak után kacsintson , hogy a gazdagokat kiemelten kezelje vagy a szegényekre lekicsinylőén tekintsen (Jak 2, 2k 6). Ezeket a gondolatokat azonban - bárhol kerülnek is elő - mindig visszautasítja. Szeme előtt lebeg a gondolat, hogy Isten e világban arra választotta ki a szegényeket, hogy a hitben gazdagok s az ország örökösei legyenek. Az országé, amelyet azoknak ígért, akik szeretik őt (Jak 2, 5). Amig a kereszténység e világban él, erre a figyelmeztetésre éppúgy szüksége van, mint arra a vigasztaló biztatásra, hogy az örömhír a szegényeké, s hogy Isten megjutalmazza a várakozó embereket. Ugyanakkor józanul emlékezetünkbe kell vésnünk, hogy ebben a világban továbbra is hatalom és erőszak, nyomor és szükség, gazdagság és sze194
