Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Eduard Lohse: A szegények evangéliuma

hatalommal teljes hívása és Isten irgalmasságának felszabadító ereje által. "A kérhgmán van itt a hangsúly - jegyzi meg találóan ehhez a helyhez irt kommentárjában H. Schurmann-. Az üdvösség szóban jön. Jézus a tulajdonképpeni üdvhozó"

Lukács evangéliumának beállításában szinte programbeszédként állnak Jézus tanításának ezen első szavai a nyilvános működés kezdetén Isten nem az ellenségeit földre tiprő birői Ítéletben, hanem az általa kiválasztott szolga alázatos cselekedeteiben nyilvánítja ki örömhírét. Fzt azonban csak azok foghatják fel, akik teljes bizalommal megnyílnak, és reményüket nem saját lehetőségeikbe, hanem egyedül Isten ajándékozó jóságába helyezik. Aki a vagyont, a gazdagságot mondja magáénak, nehezen képes ezt az üzenetet megérteni. Miközben javai gyarapításáért serényen fáradozik, arra törekszik, hogy földi jövőjét megnyerje. S ezáltal éppen azt mulasztja el, ami a legfontosabb: saját el veszettségének fölismerését, s azt, hogy bizalmát egyedül az irgalmas Istenbe helyezze.

Lukács a többi evangélistánál erőteljesebben hangsúlyozza, hogy ez az üzenet a gazdagok éles kritikáját is tartalmazza, akiket megtérésre kell felszólítani Saját anyagában jóné- hány olyan példabeszéd és logion található, amely ezt a bün- bánatra való felhívást közelebbről kifejti. A pompában, örömök közt élő gazdag ember keresztül néz az ajtaja előtt fekvő szegény Lázáron, és csak a túlvilágon ismeri fel, hogy Lázár Ab- rahám kebelébe jutott, ő azonban már a földön kivette részét a jóból (Lk 16, 19-31). A gazdag parasztember arra készült, hogy csűreit lebontja és helyükbe újakat épit, amelyekben gazdag termését és összes kincsét el tudja helyezni. Utána azt mondaná magának: "Van annyid, hogy sok évre elég. Pihenj, egyél, igyál, élj jól!" (Lk 12,19). Ezzel azonban alapvetően rosz- szul számított. Mert éppen ekkor mondta neki Isten: "Esztelen! Még az éjjel számon kérik lelkedet. Amit gyüjtöttél, kire marad?" (12,20) A gazdag paraszt nem azzal játszotta el az életét - ahogyan Schottroff és Stegemann vélik -, hogy gabonatermését visszatartva megkárosította a közösséget, mivel a gabona árát igy megemelte 17, Hanem azzal, hogy jövőjét tervezgetve

191